Bolognai spagettit ilyen vagy olyan formában egészen biztos, hogy mindenki evett már, és az is egészen biztos, hogy mindenkinek megvan a maga kedvence, én is sokszor, sokféleképpen csináltam már, bár nálam a végeredmény mindig elég távol esett a hagyományos bolognaitól. Az is biztos, hogy sokan csak úgy összecsapnak egy ilyen ételt valamilyen poralap vagy üveges szósz segítségével, én viszont most ezeket figyelmen kívül hagyva úgy gondoltam, hogy mindenféle különösebb újító szándék nélkül egy hagyományosabb verzióját készítem el ennek a számomra megunhatatlan ételnek.

A Don Pepe novemberi extra pizzája, a Nasi Goreng (2590.-) első látásra/olvasatra fanatizált. Alapból nagy rajongója vagyok a keleties ízeknek, a garnéla és a gyömbér jelenléte pedig egy igazán különleges ízélménnyel kecsegtetett az összkép tekintetében. A nasi goreng egyébként egy indonéz étel, zöldséges-húsos sült rizs neve és az összetevők teljes listáját olvasva (mozzarella, pizzaszósz, fokhagyma, gyömbér, tojás, kaliforniai paprika, csirke, garnéla, sárgarépa, cukkini, lilahagyma, ketchup, szójaszósz) pedig nem kellett különösebben nagy képzelőerő hozzá, hogy a végeredmény minden bizonnyal egy igazi Don Pepés kínai tészta/leves ízbomba lesz pizza köntösben.

A közelmúltban futottam bele ebbe a teljesen elmebeteg receptvideóba az instagramon és a minap egy régi barátomnál vendégeskedtem épp, aki nem mellesleg egyébként elég nyitott az emeletes baromságokra. Néhány pálinka kör után valahogy őrült receptötletekről kezdtünk el beszélgetni, majd a már fent említett videó megtekintése után úgy tűnt nincs visszaút, elkészítjük a saját kis spontán verziónkat, ami már csak az alapanyagok tekintetében is elég erős eltérést mutatott végül az eredetihez képest, haha...

Nemrégiben Kiskunfélegyházán jártam egy jótékonysági tetováló fesztiválon, és mivel elég szoros volt az időbeosztás, így drága vendéglátó barátaim tanácsára végül kajarendelés mellett döntöttünk, amit hamburger esetében nem igazán szoktam előnyben részesíteni. Ettől függetlenül elég jó előjelekkel vártam a futár érkezését, mivel többen is ódákat zengtek az egyébként nem olyan régen nyílt Weberstreetfood-ról, valamint a facebook-os oldalukat böngészve és az étlapot átnyálazva nekem is egyből nagyon szimpinek tűnt a hely.