A BBQ már hazánkban sem számít feltétlenül újdonságnak, de vidéken még mindig erősen feljövőben van és még mindig vannak emberek, akik csak ismerkednek a műfajjal, illetve nem mindenki van még teljesen tisztában a műfajjal és bizony van még mit dolgozni azon, hogy mindenki képbe kerüljön. De nincs is ezzel semmi baj. Ugyanakkor nem kell ezt feltétlenül túldimenzionálni sem, de azért persze valahol szomorú látni, hogy ahogy a burgerezőknél, úgy a chili termesztőknél és a a BBQ-soknál is megy az egymás ekézése és az irigykedés 1-2 példamutató kivételtől eltekintve. Jelen esetben teljesen példaértékű, ahogy egy helyi burgerező, nevezetesen a Grebb és az újkígyósi kis chilimanufaktúra, a Kígyóscsili összefogásából már második alkalommal kerül megrendezésre egy hamisítatlan barbecue est Békés városában. Az elsőről sajnos lemaradtam, de a második felvonásra sikerült úgy intéznem a dolgokat, hogy én is megjelenjek.

Szép számmal találhatunk már a Viharsarokban is minőségi street food, illetve burgerező helyeket, sőt, egyre több az igazán kiemelkedő egység is, ami számomra, mint békéscsabai gyökerekkel rendelkező emberkének mindig külön öröm. A Stop Burger nyitását pedig már csak azért is követtem kitüntetett figyelemmel, mivel konkrétan a békéscsabai bázisom szomszédságában nyílt. Némi huzavona után végül július végén nyitotta meg kapuit az egykori Zöld Ász Söröző helyén a Stop Burger, én pedig egy szintén burger fan barátommal közösen gyermeki izgatottság közepette iktattunk be egy tesztet nemrégiben.

A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy nagy krémleves fanatikus vagyok, így aztán a hirtelen jött brutális lehűlésnek köszönhetően nem is kellett sokat várni, hogy nekiessek egy újabb műnek ebben a megunhatatlan műfajban. Az idei krémleves őrületet egy remekbe szabott, pofonegyszerű brokkolikrémlevessel nyitottam meg!

Annak idején életem első kézműves söre a Keserű Méz volt, ha az emlékezetem nem csal, akkor egy a Bajor Sörözőben elköltött jó kis burger társaságában, így aztán kellemes nosztalgiával töltött el a jelen cikk témájául szolgáló hír. Ugyan évekkel később újrakóstolva már nem igazán éreztem azt, hogy ez az én söröm lenne, de most azért elég kíváncsi lettem ahhoz, hogy előbb vagy utóbb én is megkóstoljam az új receptúrát!

Nem is olyan régen egy tonhalas pitével jelentkeztem, majd a későbbiekben egy már jól bevált tonhalas tészta recept is előkerült, de még így is jócskán maradt a pités cikkben is említett másfél kilós konzerv tartalmából. Némi gondolkodást és netes kutakodást követően hamar elhatároztam, hogy megpróbálkozok egy jó kis tonhalas fasírt jellegű dologgal, amihez találtam egy egészen jó irányadó receptet. Kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni a dologból, de azért bíztam benne, hogy a végeredmény nem fog csalódást okozni.