Ahogy azt a burgeres cikkben is már taglaltam, izlandi kiruccanásom során igyekeztem a helyi finomságokra rámenni, azon belül is mi más lehetett volna a fő csapás, mint a hal! A lehetőségekhez képest próbáltam minél többször és minél több formában megkóstolni és összességében nem is igazán ért egyszer sem komoly csalódás.

Múlt héten egy régi nagy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam Izlandra és egy igencsak combos túra keretein belül végigjártam a déli partot. Én mindig megpróbálok a helyi nevezetességekre rámenni ha ételről és italról van szó, jelen esetben pedig egyértelmű volt, hogy legalább egyszer muszáj lesz valami helyi sört és burgert is megkóstolnom. A Vík városában található, 2018 óta működő Smiðjan Brugghús pedig azonnal mindkettő kívánságomat teljesítette, hiszen a helyi sörfőzde taproomjáról van szó, miszerint a helyben főzött sör kortyolgatása mellett egy impozáns étlapról is lehet válogatni. Na ez aztán a nekem való hely!

Ez a recept tényleg úgy született, hogy körbenéztem a hűtőben és a konyhaszekrényben és azt használtam, amit találtam. Ezúttal tényleg nagyon egyszerűre vettem a figurát, a végeredmény viszont egy ellenállhatatlanul finom tésztaétel lett. Egy kiváló kis recept ez például a rohanós hétköznapokra, illetve krónikus időhiányban szenvedőknek.

5 évvel ezelőtt már volt egy ilyen pizza a Don Pepe havi ajánlatai között és én akkor gyermeki lelkesedéssel rajongtam az összeállításért. Ugyan a mostani versenyző lényegében teljesen megegyezik a régivel, nagy nachos rajongóként nem hagyhattam ki az újrázást, főleg ennyi idő elteltével...

Lukács Laci neve nem csak a Tankcsapdából kell, hogy ismerős legyen, hiszen az underground zenei körön túl a gasztronómia egyik kiemelt fenegyereke is ő és a szegedi Borracho főispánja. Jó pár éve ismerjük egymást e két szegmens kapcsán és ugyan volt már szerencsém ámuldozni Laci főzőtudományán, de valahogy a hivatalos vizit mindeddig elmaradt. Külön érdekesség, hogy bár a hely tex-mex kínálata abszolút szerelem számomra, de a kínálatban szerdánként megjelenő rámen volt ezúttal látogatásom legfőbb húzóereje. Legutóbb 4 évvel ezelőtt Japánban életem legkomolyabb levesezéséhez (#1, #2) volt szerencsém, ami természetesen azonnal felülírt mindent, amit addig az ételről gondoltam, azóta pedig nem is igazán gondoltam rá, hogy idehaza próbálkozzak vele...