Úgy gondoltuk Bóza Roli komámmal, tudjátok, az idei Konyhafőnök győztessel, hogy ugyan csináljunk már egy jó kis nyárbúcsúztató gasztro őrületet közösen! Rögtön röpködtek is a vadabbnál vadabb ötletek, de igazából én már korábban megálmodtam, hogy ha valaha ilyesmire fog sor kerülni, akkor én egyik nagy specialitásomat szeretném majd elkészíteni, ami nem más, mint a CHIMICHANGA!

Görbe Norbit még az azóta már megboldogult budapesti PeP egységéből ismerem és jóba is lettünk hamar. Anno a burgeres toplistámon a 6. helyig jutott a hely és a fantasztikus burgerek mellett a friss jalapeno poppers és az egészen eszméletlenül dögös cheddar sajtszószos-baconös-sülkrumpli miatt a mai napig is összefut a nyál a számban, ha rágondolok. Aztán Norbi leköltözött vidékre, egész pontosan Berekfürdőre és már annak idején is mondta, hogy tervei között szerepel ott egy saját kis kajáldát nyitni. Nem kis meglepetésemre ez végül egy gyrosos hely lett a fürdő területén található étkezde soron, de ismerve Norbit tudtam jól, hogy egész biztosan nem egy egyszerű gyros lehet amit kínálnak, hanem egy egészen fantasztikus gasztronómiai élmény gyros fedőnév alatt.

Zalaegerszegi kiruccanásom utolsó gasztronómiai megállója a Vintage Cityburger volt, ahova igazság szerint a véletlennek köszönhetően keveredtünk, mivel szinte lényegében majdnem lehetetlenség volt vasárnap délidőtájt nyitva lévő normális kajáldát találni. Ha helyesek az információim, akkor nemrég nyitott a hely és egy elég érdekes képet mutatott elsőre. Eleve egy lakóegyüttes alján helyezkedik el és kívülről úgy tűnik, mintha „csak” egy italozó egység lenne, majd belépve viszont már egy teljesen fennkölt beülős rész is megmutatja magát, miközben kint egy iszonyatosan megnyerő, raklap elemekből álló hangulatos kiülős rész is kialakításra került. Az étlapok nagyon szimpatikusan óriás vágódeszkára írva érkeznek az asztalunkhoz és a rendkívül beszédes, közvetlen, segítőkész fogadtatás is tovább növelte lelkesedésemet.

Régebben igencsak aktív érdeklődéssel követtem nyomon évről évre a Magyarország Tortája kreációkat (2011, 2012, 2013, 2014, 2015) és nálam egyébként a 2016-os Őrség Zöld Aranya volt olyan, amit ugyan csak később kóstoltam meg, de azóta is szívesen fogyasztom újra, ha látom valahol a kínálatban, az elmúlt 4 év tortái viszont valahogy rendre kimaradtak. Most viszont újra fellelkesedtem és a fővárosi őrület ugyan kimaradt, azért több cukrászda közül is tudtam választani Békéscsabán és már csak azért is a Cafe One mellett döntöttem, hogy az általam korábban már sokat dicsért Év Fagyiját is újra megkóstolhassam egyúttal.

Évente egyszer a nagy nyári melegben tuti hogy elkap a klímás/huzatos megfázás és ilyenkor jól tud esni egy melengető, csípős leveske, még ha kint tombol is a kánikula. Ezen az elven elindulva alkottam meg ezt a nem mindennapi ételt, amihez ezt a receptet vettem alapul, de végül egy erőteljesen eltérő végeredmény született.