Az igazat megvallva, ezt a receptet már többször is elkészítettem korábban és annyira bagatellnek gondoltam, hogy eszembe se jutott cikket írni róla, de aztán szöget ütött bennem a felismerés, hogy attól, hogy még valami pofonegyszerű, miért ne oszthatnám meg másokkal is? Én amúgy is nagy híve vagyok az egyszerű de nagyszerű recepteknek, így aztán tessék, íme egy igencsak ütős omlett verzió, amit reggelire, vagy akár ebédre is bátran lehet fogyasztani, a totális jóllakás garantált!
Ebben a hónapban már avattam egy új kedvencet a hamburgeres tekercs képében a Don Pepe akciós kínálatában és mindkét pizzának sikerült felkeltenie élénk érdeklődésemet, így aztán egy baráti sörözgetés alkalmával úgy esett, hogy mindkét összeállítás a letesztelés sorsára jutott a fővárosban, házhoz rendelve.
Elsőre talán furának is tűnhet, hogy külön posztot kap az uborkasaláta elkészítésének a folyamata, de az az igazság, hogy én borzasztó kritikus vagyok ebben a műfajban is és az egy kezemen meg tudom számolni az igazán finom salátákat, amiket ettem, ezek közül is pedig a házi, drága jó anyám féle az abszolút csúcstartó. Az igazat megvallva eddig nem is szántam rá magam, hogy elkészítsem a saját verziómat, aztán egyik nap gondoltam, itt az ideje, hogy ezen is túlessek és hiánypótló jelleggel meg is alkottam a saját verziómat egy jó kis oldalas lakoma mellé köretként.
Néha már komolyan bajban vagyok a bevezetők írása közben, hiszen nem szeretném mindig magamat ismételgetni, de néha mégis kénytelen vagyok. Itt egy újabb hónap, a Don Pepe pedig megint csak nem fukarkodik az újabb őrült gasztronómiai hősköltemények terén. Amibe első látásra beleszerettem, az nem is lehetett más, mint egyik nagy kedvencem, a tekercsek ételcsoporton belüli egyik legújabb fejlesztés, ami ismételten egy elég extrém összeházasítás, nevezetesen a bur (ge) rito. Ez pedig annyit jelent, hogy jelen esetben a hamburgerből született egy már első ránézésre és első olvasatra is parádés tekercs, vagy ha úgy jobban tetszik, burrito variáns. (1980.-)
A Burning Angel Chili manufaktúra székhelye a szlovákiai Nagymegyer kis városkájában található, ami egyébként igen közel van a magyar határhoz és a legutóbbi, a Chili House-ban tartott Csabi Konyhája Burger Party keretein belül sikerült megismerkednem nem csak magával a márkával, de a különböző szószokkal és Varga Gabriellel, aki egy jópofa kis kóstoló standdal képviseltette magát az eseményen. A Burning Angel Chili sok hazai chilifesztiválon is megfordul, úgyhogy egész biztos, hogy sokaknak ismerősen cseng már a név, én pedig egy gyors kóstolónak köszönhetően hamar rajongójává váltam a teljes kínálatnak, ami egy részét jelen cikkben igyekszek most bemutatni.
