A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy nagy krémleves fanatikus vagyok, így aztán a hirtelen jött brutális lehűlésnek köszönhetően nem is kellett sokat várni, hogy nekiessek egy újabb műnek ebben a megunhatatlan műfajban. Az idei krémleves őrületet egy remekbe szabott, pofonegyszerű brokkolikrémlevessel nyitottam meg!

Annak idején életem első kézműves söre a Keserű Méz volt, ha az emlékezetem nem csal, akkor egy a Bajor Sörözőben elköltött jó kis burger társaságában, így aztán kellemes nosztalgiával töltött el a jelen cikk témájául szolgáló hír. Ugyan évekkel később újrakóstolva már nem igazán éreztem azt, hogy ez az én söröm lenne, de most azért elég kíváncsi lettem ahhoz, hogy előbb vagy utóbb én is megkóstoljam az új receptúrát!

Nem is olyan régen egy tonhalas pitével jelentkeztem, majd a későbbiekben egy már jól bevált tonhalas tészta recept is előkerült, de még így is jócskán maradt a pités cikkben is említett másfél kilós konzerv tartalmából. Némi gondolkodást és netes kutakodást követően hamar elhatároztam, hogy megpróbálkozok egy jó kis tonhalas fasírt jellegű dologgal, amihez találtam egy egészen jó irányadó receptet. Kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni a dologból, de azért bíztam benne, hogy a végeredmény nem fog csalódást okozni. 

Még év elején egy elég brutális belépővel ismerkedtem meg a doggerek világával és akkor meg is fogadtam, hogy más összeállítást is ki fogok próbálni az étlapról. Ismét a Don Pepe Budafoki úti étterme volt a helyszín, a szerencsés választott pedig a Yankee névre keresztelt versenyző (2190.-).

Az szinte biztos, hogy mindenki evett már életében brassóit, az már viszont egy másik kérdés, hogy vajon hogyan is kell pontosan elkészíteni? Ezzel kapcsolatban nyilván megoszlanak a vélemények, de mivel az étel eredetét tekintve is elég érdekes és kevéssé konkrét dolgokat lehet találni a neten börzézve, így aztán nyilván erre az ételre is rá lehet húzni az ahány ház annyi szokás klisét. Furcsamód én magam még sose készítettem korábban, így aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy elkészítsem a saját kis verziómat, némi utánaolvasást követően pedig a Papp Endre féle receptet tartottam szem előtt.