Egy otthoni baráti sörözgetés alkalmával sikerült sort keríteni jelen cikk tárgyát képző dupla pizza tesztre, aminek keretein belül az akciós tojásos-lecsós (1390.-) és az extra San Remo (2590.-) pizza is kivesézésre, illetve az elpusztítás sorsára jutott.

Ebben a nagy hőségben valami egyszerűre, gyorsan elkészíthetőre vágytam és bár én nem igazán adok arra, hogy ilyenkor kerülni érdemes a nehéz, zsíros ételeket, de most tényleg valami könnyedebbre voltam kiéhezve mégis. Mivel a karalábé amúgy is nagy kedvenc, hamar megszületett az elhatározás, csirkével és némi ázsiai beütéssel megfejelve a dolgokat.

A Nürnberg közelében megrendezésre került Sticky Fingers Festival miatt vetődtünk zenekarommal Marktredwitz városába egy igencsak keserves és embert próbáló repülőutat követően a késő délutáni érkezésünk idejére pedig már igencsak farkaséhesek voltunk mindannyian. Szerencsére a hotel egy igen szimpatikus kiülős terasz résszel is megfejelt étteremmel volt felszerelve és hamar rá is találtunk egy mindenki számára szimpatikus Angus Burger American Style (9.90€) opcióra, amit sajttal megkoronázva kértünk. Ahhoz képest hogy jól láthatóan teljesen fejvesztve rohangált fel-alá a pincér srác egyedül, miközben azt ismételgette hogy fullon a hotel és csak egy séf van a konyhán, egész hamar megérkeztek a csodaszép remekművek.

Még év elején készítettem egy igencsak emlékezetes tenger gyümölcsei levest és már akkor elhatároztam, hogy előbb-utóbb meg fogom csinálni a tésztás verzióját is, aminek nemrégiben érkezett el az ideje. Különösebben nem bonyolítottam túl a dolgokat, a végeredményről pedig elmondható, hogy ez a recept egy kiváló példája annak, hogy hogyan csináljunk egyszerűen egy jó kis belevaló, extrém felhangokkal felvértezett tengeri herkentyűs tésztát.

Albertirsáról mindeddig csak a kegyetlen focihimnuszuk miatt hallottam, egy baráti jótanácsra hallgatva viszont egy olyan mindent elsöprő gasztro élménnyel gazdagodtam a napokban, hogy arra legmerészebb álmaimban se voltam felkészülve. Három hónappal ezelőtt nyitotta meg kapuit a Johnny's, aminek egyébként semmi köze a diósdi/budai/veszprémi névrokonhoz. Rendkívül megnyerő már megjelenésében is a hely, belül viszonylag kisebb alapterület fogadja a vendéget, de az igazi nagyágyú az a rendkívül ízlésesen kialakított óriási terasz, amit a tervek szerint téliesíteni is fognak majd. A hely ötletgazdájával és kreatív séfjével, Zátrok Norbival való beszélgetésem során azt is megtudtam, hogy a jelek szerint óriási igény volt itt már egy ilyen helyre, hiszen nem csak a nyitás utáni napokban de még most is nagyon sokszor futnak teltházzal és a helyi lakosokon kívül már bizony más városokból is érkeznek ide éhes vendégek.