Ezúttal nincs komolyabb előzménye a sztorinak, hacsak az nem, hogy azon ritka alkalmak egyike fordult most elő, hogy lényegében egy kényszerburgerezésre adtam a fejemet. Még a délután folyamán egy igencsak exkluzív házi grillburger partin sikerült négy egyedet is betolnom az előző esti koncert igencsak hosszúra nyúlt after partijának keretein belül, így különösebben nem voltam éhes, viszont mivel tudtam jól, hogy hosszú lesz az éjszaka, így én is a többiekkel tartottam és a koncerthelyszín közelében található Pizza Lombardi egysége felé vettük a sétát. Ugyan helyi tudósok hambi fronton egy másik helyet ajánlottak, de most maradtunk inkább a közeli opciónál...

Legutóbb egy évvel ezelőtt jártam Miskolcon és ugyan már akkor is be volt tervezve egy burgerezés, de mivel csak az éjszaka kellős közepén maradt időnk kajálásra, így egy alapos gyros mustrán kívül nem futotta többre. Még akkor ajánlotta a szóban forgó Bitang Joe-t egy helyi zenész barátom, én pedig mindig a legnagyobb örömmel veszem a listámra az ilyen helyeket, a mostani koncert alkalmával pedig én már direkt hamarabb megérkeztem az acélvárosba, ami amúgy is a szívem csücske és mindig szívesen töltök el minél több időt itt, ha tehetem.

Folytatódik a pite őrület! Egy kiadós medvehagyma túladagolás után most egy másik nagy kedvencemre váltottam, ami a spárga. A recept ezúttal is pofonegyszerű, a titok az arányok tökéletes megtalálásában rejlik, a végeredmény pedig egészen biztos, hogy minden ínyencet térdre kényszerít!

A TERMINALról előzetesen nem voltak túlzottan bő ismereteim, mindössze egy BurgerBlogos cikkben olvastam róluk, de az ott leírtak igencsak meggyőztek arról, hogy előbb-utóbb nekem is érdemes lesz ellátogatnom az Erzsébet téren található igencsak impozáns épületbe. Bár a hely maga igen nagy alapterületű, mondhatni óriási befogadóképességgel (120+ fő), de azért szombat este lévén jó ötletnek tűnt asztalt foglalni előtte. Jól is tettem, mivel a hallottak alapján közel az utolsó asztalok egyikére sikerült lecsapni...

A Városliget szélén, a Pecsával szemben található Pántlika is régóta arra várt a listámon, hogy kipipáljam végre, hiszen a tavalyi Hamburger Day-en ugyan már volt szerencsém kipróbálni egy burgerüket, de akkor eléggé felemás élményekkel gazdagodtam és semmiképp se akartam kihagyni az eredeti helyen történő újrázást. Így a jó idő beköszöntével gyorsan útba is ejtettem egy barátommal közösen, főleg mivel épp a szomszédos Dürer Kertben stúdióztunk és a munka végeztével gondoltuk, hogy jól fog esni egy jó sör mellett letesztelni a burgerfelhozatalt is egyúttal!