Az utóbbi időben elhatalmasodott krémleves fanatizmusomat engedtem újra elhatalmasodni rajtam, amikor egy bevásárlókörút alkalmával a cukkinikre pillantva gyulladt fel a fejem felett a képzeletbeli villanykörte. Gyorsan be is vágtam két megtermett példányt (0.80 Kg) és már alig vártam, hogy hazaérve nekikezdhessek a főzésnek!
Nem is tudom mit írhatnék ide a bevezetőbe. A tepsis ételek rendkívül hálás fogások, egyrészt mivel nem igényelnek túl nagy szaktudást és figyelmet, hiszen a hozzávalók tepsibe dobálását követően már jóformán semmi dolgunk nincs, másrészt pedig a régi megszokott fogások is új megvilágításba tudnak kerülni, ha betesszük még néhány percnyi túlórára a sütőbe. Ez alkalommal a sertéstarját választottam alapanyagnak, hozzá pedig krumplit csináltam, természetesen egyszerre.
Nagyon szeretem a bablevest, ami a hétvégi családi ebédek elengedhetetlen fogása. Én magam még sosem fogtam hozzá, viszont mivel már elég régóta foglalta a helyet a szekrényemben két csomag bab és még bőven volt a hűtőben a prémium minőségű hazai csabai csípős házikolbászból (HÁZI!!! Nem bolti!) is, úgy gondoltam itt az ideje hozzáfogni életem első bableveséhez. Ekkor viszont rögtön megszólalt a kisördög is, hogy valamivel fel kéne dobni az egészet, nehogy már csak egy sima bableves legyen... Rövid gondolkodás után eszembe jutott, hogy még mindig akadt bőségesen a nemrégiben agyatlanul bevásárolt savanyú káposztából is a hűtőben, így egyből összeállt a kép. A végeredmény pedig valahol félúton a bableves és a székelykáposzta között határozható meg. :)
Korábban már egy rendkívül gyorsan és egyszerűen összedobott pestós csirke alkalmával kifejeztem a pesto iránti vonzalmamat, most pedig egy olyan másik klasszikus fogást fogok bemutatni, amit már többször is sikerrel elkészítettem a közelmúltban. A baconös pestós tészta bonyolultságban és elkészítési időben szintén igen baráti, a végeredmény viszont annál hálásabb.
