Már több mint egy éve, hogy hódító útjára indult a kemencés szendvics szekció, aminek brutális debütálását azóta se sikerült felülmúlni. Volt 1-2 igencsak jó összeállítás persze azóta, volt pár kevésbé izgalmas is, és bizony 1-2 alkalommal a kivitelezésbe csúszott a hiba. A mostani WESTERN névre hallgató mű (1980.-) elég ígéretesnek tűnt, így aztán én sem hagyhattam ki, ezúttal a békásmegyeri egységben próbálkoztam a Don Pepe júliusi extra ajánlatával.

Megmondom őszintén, hogy sokszor azon veszem észre magam, hogy bár szeretem a gyümölcsöket, néha nincs kedvem megenni őket, viszont bármikor szívesen megiszom a gyümölcslevet, házi turmixokat. Az utóbbi időben eléggé elkapott a smoothie láz és már sikerült pár elég érdekes kompozíciót megalkotnom, a mostani cikk alanya pedig annyira jól sikerült, hogy gondoltam megér egy pár soros cikkecskét.

Igazság szerint a véletlen szülte ezt a receptet, és amikor először készítettem el, annyira nem voltak nagy elvárásaim előzetesen, hogy nem is gondoltam, cikket szeretnék belőle majd csinálni, így nem is dokumentáltam az eseményeket. Aztán leültem az asztalhoz és nekikezdtem a falatozásnak és még a könnyem is majdnem kicsordult, egyrészt a fantasztikus ízélménytől, másrészt pedig mert a cikk így váratott magára egy keveset...

Talán eddig még nem esett szó erről itt a blogon, de bizony én nagy rágcsa mester vagyok, jöhetnek különféle magvak, chipsek, popcorn, és még sorolhatnám. Az utóbbi időben viszont már egy kicsit be is sokalltam ebbe a végtelenített körforgásba, amiből időnként azért kizökkent 1-1 saját készítésű sült, vagy akár nyers zöldség, valami spéci mártogatóssal. Jelen esetben egy baráti sörözgetős, beszélgetős, félszemmel meccset nézős alkalommal vetődött fel a kajarendelés gondolata és pont kapóra jött a Don Pepe spéci ajánlata, ami egy elég menő alternatívának tűnt.

Ahány ház, annyi szokás, lehetne jelen esetben is puffogtatni a klisét. Legutóbb egy elég elvadult csirkemájas-chilis verziót sikerült prezentálnom, amit még azt hiszem sokáig nem fogok elfelejteni, de alapvetően nekem a kolbászos-tarhonyás a kedvenc lecsó fajtám. Most viszont gondoltam kipróbálom milyen a tökös verzió, és a chili most sem maradhatott ki...