Nem igazán vagyok nagy leveses, de ez inkább csak arra igaz, ha főzésről van szó, hiszen a valóságban igenis sok olyan leves van, ami le tud venni a lábamról. Az utóbbi időben pedig egyre többször fogtam hozzá levesfőzéshez magam is, elég ha csak például a nemrég bemutatott sült sütőtök krémlevesre is gondolunk. Ezúttal a frankfurti leves egy sajátos értelmezése kerül bemutatásra, amit (tekintettel az eredeti recepttől igen távol álló végeredményre) én egyszerűen csak betegségűző levesnek neveztem el, ami igen jól tud esni hideg napokon, betegen pedig különösen!

A hozzávalók közé tartozik egy nagy fej kínai kel, némi répa, néhány virsli, fűszerek közül pedig a tárkonyé a főszerep, illetve nem spóroltam az erős pistával és a cayenne pepperrel sem. Ha ebből megeszik egy jó nagy gőzölgő tányér levest az ember, akkor az biztos, hogy rendesen kitisztítja a légutakat, haha. :) Igazából sokféleképpen lehet még variálni a receptet, nekem például az az "ős" recept, amibe még krumpli és galuska is kerül, de nemrégiben olyan különleges csavarral is találkoztam, hogy sajtkrém került még bele, igazán különlegessé téve az élményt.