Van olyan, hogy valaki esetleg nem szereti a palacsintát? Kötve hiszem. Ugyan nem vagyok kifejezetten édesszájú, de egy jó palacsintát bármikor be tudok nyomni. A lehetőségek tárháza természetesen közel végtelen, némi ötletességgel még akár teljesen extrém töltelékeket is ki lehet találni, illetve fura párosításokkal is fel lehet dobni a palacsintát, miközben a klasszikus ízesítések sikere minden valószínűség szerint sosem fog megkopni.

A palacsinta tészta elkészítéséhez nem kell különösebben nagy mesternek lenni. Liszt, tojás, tej, szénsavas ásványvíz, egy kis só, étolaj. Persze a megfelelő állag eléréséhez nem árt némi tapasztalat, ahogy az ügyes megfordításhoz is sütés közben. 1-2 kanál cukrot is lehet a tésztába tenni, de érdemes vigyázni vele, mert ha sokat tesztek bele, annál nagyobb az esélye, hogy le fog ragadni. Mivel úgyis mindenféle édes töltelék fog belekerülni, így igazából nyugodtan elhagyható a cukor. Nagyon szeretem a különböző lekváros, illetve krémtúrós palacsintákat is, de ezúttal a nagy kedvencem a túrós került terítékre, illetve a változatosság kedvéért néhány mogyoróvajasat is csináltam. Mindkettő tetejére banánszeleteket tettem különlegességképp. Nyami! :P