Ez a leves nem volt előre betervezve. Ugyanakkor nem tudtam nemet mondani a csábításra, amikor megláttam az átlagosnál sokkal nagyobb és szebb egyedekből álló karfiolrakást az áruházban. Mivel az idő is cudarabbra fordult az utóbbi napokban, így szinte egyből úrrá lett rajtam a krémlevesmánia, és rögtön tudtam, hogy mi lesz a sorsa a két kilós jószágnak.

Igazából már a karfiol szétszedése közben sejtettem, hogy kicsit bajban leszek, hiszen ez tényleg egy óriási karfiol volt és korábban még szerintem sosem léptem át a kilós határt alapanyagból. Így végül nem is igazán bajlódtam sokat a rózsák egybentartásával, inkább igyekeztem minél kisebb darabokra vágni/törni, hiszen a végén úgyis össze lesz mixelve. Kezdésként jó szokás szerint egy jó nagy öklömnyi vöröshagyma került a fazékba, amire ezúttal csupán egy kiskanál ételízesítő és jó sok frissen őrült bors került. Amikor már kellően üveges volt a hagyma, akkor egy szintén jó nagy darab felkockázott krumpli következett, valamint 2 nagyobb gerezd fokhagyma lereszelve. Néhány percnyi pirítás után pedig jöhetett a karfiol, amit kb. másfél liter vízzel felöntöttem, ami szépen pont el is lepte a zöldségeket, a felforrás után újra fűszereztem és két leveskockát is dobtam hozzá. Fedő alatt rotyogtattam a levesem, amit azért időnként meg is kevergettem, illetve félidőtájt egy csapott evőkanálnyi tárkonnyal is meghintettem. Amikor a krumpli és a karfiol is már megpuhult, akkor félrehúztam és egy kis lábosban megpirítottam egy nagy marék tökmagot. Ekkor már csak a mixelés volt hátra, ami után egy natúr tömlős sajtot nyomtam a levesbe, illetve 2 deci tejszínt is hozzáadtam még, majd forraltam az egészen még egyet. Még a mixelés előtt kimenekítettem pár darab karfiolt, amiket ekkor visszadobáltam hozzá és kész is voltam. A tálaláskor pedig megszórtam a levest egy kis tökmaggal. Fincsi lett ez a leves is, amit nagyon jól feldobott egyébként a pirított tökmag.