Na erre az ételre aztán különösen igaz a mondás, hogy amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Nagy rajongója vagyok a csípős ételeknek, kimondottan erős ízeknek, ugyanakkor régebbi önmagamhoz képest azért valamelyest visszább vettem az erőfaktorból, hiszen míg régen lényegében minden főztöm könnyfakasztóra sikeredett, addig az utóbbi időben már nem feltétlenül ez dominál. Jelen esetben viszont még magamat is sikerült meglepnem a végeredménnyel...

Jó szokás szerint egy fej apróra vágott vöröshagyma dinsztelésével indult minden, amit egy tk. ételízesítővel és némi frissen őrölt borssal fűszereztem kezdésként. Amikor már kezdett alakulni a hagyma, akkor következett a fűszersokk: 1 tk. őrölt házi atompaprika, 1 tk. őrölt köménymag, 1 tk. curry, 1 tk. őrölt gyömbér. Egy-két perccel később egy kis konzerv sűrített paradicsomot, 3 babérlevelet és 2 gerezd reszelt fokhagymát is adtam hozzá és pár percig kevergettem még ezt az alapot közepes hőfokon, miközben mennyei illatok vették át az uralmat az egész konyhában valami hihetetlen intenzitással. Két konzervnyi vörösbab következett a sorban, amit felöntve 1 dl tejszínnel, lassú tűzön, fedő alatt rotyogtattam még további 10 percig. Ezzel párhuzamosan megfőztem fél bögrényi rizst is köretként, hogy még gazdagabb legyen a fogás. Miután elkészült, jól összekevertem a babbal, majd jó sok friss kenyérrel lakomáztam egy nagyot belőle. Ezt a receptet tényleg csak azoknak ajánlom, akik imádják az erős ételeket, mert ettől még nekem is nagyra nyíltak a szemeim az első falat után. A későbbiekben kipróbáltam tejföllel is, ami határozottan jó ötletnek bizonyult, valamint az embert próbáló erősséget is egy kicsit finomította. Az ízvilág egyébként hibátlanra sikeredett, úgyhogy simán lehet ezt alapul venni más fogásokhoz is bátran.