Egész biztosan mindenkinek megvan a maga kis szuper receptje a tökéletes sültkrumplira, illetve már a különböző receptgyűjtő oldalak is tele vannak a TÖKÉLETES krumpli ígéretével kecsegtető leírásokkal. Én magam viszonylag elég ritkán szoktam csinálni, de ha hozzáfogok akkor egész biztos, hogy kerülöm az olajban sütést. Még régebben belefutottam egy elég szimpatikus receptbe, amibe itt-ott belenyúlva elkészítettem a magam kis házi steakburgonyáját...
Ezt követően egy tepsibe borítottam az egészet és mindegyik darabot úgy állítottam, hogy a héja alul legyen. Nekem a vajas megágyazás hiánya miatt a legalsó példányok picit odatapadtak és sültek lettek az edényben, de szerencsére helyrehozhatatlan baj nem történt ezzel. Egy picit ismét borsoztam és sóztam a katonás sorba állított krumplikat és grill fokozatra kapcsolva további fél órára visszakerült a sütőbe. Itt is az időtartam csak irányadó, a cél az, hogy szép pirosra süljön az egész.
A végeredmény egészen elképesztő lett. A külseje valóban ropogós, a belseje pedig krémszerűen lágy lett a krumplinak, mint a mesében és nagyon finom is lett az egész annak ellenére, hogy a són és borson kívül tényleg nem használtam semmi mást. Akár magában is finom csemege, esetleg némi mártogatós szósszal megfejelve, de én nagyon durva hazai sültkolbászhoz fogyasztottam, teljes katarzist okozva ezzel magamnak. Külön érdekesség, hogy ugyan az ilyen krumplicsodák értelemszerűen frissen a legjobbak, de ez a krumpli még másnap újramelegítve is nagy örömet okozott számomra ebédidőben!