Nemrég ismét Szegeden jártam, ilyenkor pedig mindig belevetem magam a kulináris gyönyörökbe. Az már hagyománynak számít, hogy a koncert után betérek/betérünk a Jalapenoba, a srácok továbbra is tartják a 10/10 szintet, jár is nekik a pacsi! Másnap pedig közös megegyezéssel valami jó halászcsárda felé vettük az irányt. Nekem Szegeden már két kedvencem is van (#1, #2), de végül ezúttal egy harmadik helyet választottunk, a Roosevelt téri Halászcsárdát!

A betérést követően a rendkívül impozáns beltér és a kedves személyzet fogadott minket. Szerencsére nem okozott gondot előzetes foglalás nélkül 6 főre asztalt kapnunk, ez pedig tekintettel az elég nagy pörgésre egy nagyon jó hírnek bizonyult. Rövid menülap böngészést követően négyen is a szegedi vegyes hallé mellett tettük le a voksunkat. Mivel a legtöbb esetben ilyenkor egy nagy edényben hozzák ki az egészet, így végül azt találtuk ki, hogy hárman megeszünk két nagy adagot (2x18 dkg hallal, egy nagy adag ára 2250 Ft volt egyébként) és még a halas csoportunk negyedik tagja kért egy kis adagot (6 dkg hallal). Én nem vagyok nagy híve az ilyen közös tálból szedésnek, nem is igazán értem, hogy ez miért jó bárkinek is, mert én szeretem ha elém már a konkrét porció kerül és nincs az, hogy jaj, én nem merek már több halat szedni mert a másiknak nem jut, stb.

Na mindegy, ettől függetlenül egészen remek volt a halászlé, a hozzá kapott egészen elképesztő mennyiségű erőspaprika és a hihetetlenül friss, ropogós héjú parasztkenyér is mindent vitt. Ez utóbbival kapcsolatban se volt teljesen egyértelmű, hogy vajon ezért felárat fognak még felszámolni vagy sem? Mert hát voltam már olyan helyen, ahol még 200 Ft/szelet kenyér pluszt kellett kicsengetni a végén. Itt egyébként nem így volt. Szóval a kaja és a hangulat is remek volt, nekem egyedül ez a közös bödő dolog volt kicsit kevésbé ínyemre, de egyébként tényleg minden rendben volt!