Az igazat megvallva én magam is meglepődtem, hogy csak az utolsó pillanatban értesültem erről a fesztiválról, mivel azért eléggé képben szoktam lenni az ilyesmivel, illetve folyamatosan figyelem, hogy mikor hol van valami komolyabb megmozdulás, amire érdemes lehet kilátogatni... Na de még így is pont időben, a gasztrovíkend nyitónapján, pénteken tudomást szereztem a dologról, így nem is lehetett kérdéses, hogy ellátogattam a Belvárosi Piachoz, azaz a Hold utcai piachoz, ahol az egyébként is megtalálható egységeken kívül vidéki részvevők, különböző kis manufaktúrák is képviseltették magukat, akiket egyébként nem lehet alapértelmezés szerint itt megtalálni.

Egyből egy nagy vallomással kell kezdenem, miszerint ugyan már régóta be volt tervezve egy látogatás, de eddig még sosem jártam e piacon, szóval számomra itt minden új volt! Az első utam az emeleten található A Séf Utcájához vezetett, akik egyébként is megtalálhatók itt és már rögtön az elején lelövöm a poént, miszerint egész biztos, hogy visszajáró vendég leszek! Elsőként az egység előtt kihelyezett nemes egyszerűséggel A Séf Riksájának nevezett kis kocsinál álltam meg és egy újragondolt spagetti carbonara lett a választottam. Minden frissen, a kedves vevő szeme láttára készül, kezdve a tésztagépes akcióval, ahonnan aztán frissen kifőzésre kerül a pasta, ami végül egy egészen elképesztő parmezán tömb kráterében landol, majd egy jó alapos összeforgatást követően kerül a tányérra, amire előzetesen már egy jó nagy adag mártás lett csorgatva. A tésztára kiváló minőségű sonka került még és el is készült ez az egyébként roppant egyszerű, de annál nagyszerűbb fogás. Ugye a jó/igazi spagetti carbonara kapcsán megoszlanak a vélemények, az viszont egészen biztos, hogy én ennél jobbat még életemben nem ettem... 

A folytatásban maradtam A Séf Utcájánál, és mint nagy békéscsabai disznótoros szakértő, gondoltam megnézem mit tudhat ez az egyébként igencsak extravagánsan hangzó Disznósajt Smurf &Turf (Szt. Jakab kagylóval). Két kocka disznósajt került elhelyezésre roppant ízléses módon a tányéron, mindkettőn 1-1 kagylóval, a két kocka közé pedig zöldségek lettek halmozva, két szelet elképesztően friss és finom kis kenyérkével. A disznósajt igen megosztó még azok között is, akik egyébként szeretik a kolbász/hurka kombót, ennek mondjuk szerintem az lehet az oka, hogy nagyon sok a valóban kritikán aluli termék (mint mindenben), és 1-2 szörnyű élmény hatására könnyen elmehet valakinek a kedve egy életre. Pedig egy igazán jó, házi disznósajt bizony nagy találmány! Ez a disznósajt márpedig nagyon rendben volt, és az egyébként talán kissé bizarrnak tűnő kagylós párosítás is jól működött. A zöldséggel és a kis péksütivel együtt pedig igazi pompa az összeállítás! Szívem szerint a teljes ajánlatot végigkóstoltam volna, de azért szerettem volna, ha más helynek is adok esélyt kintlétem alatt.

Megmondom őszintén, én azért valamivel komolyabb tömegre számítottam, de mondjuk lehet, hogy szombaton és vasárnap lesz a nagyobb roham, illetve én péntek délután voltam kint, az is lehet, hogy sokan egyéb kötelezettségek miatt nem tudtak még kijönni akkor, de én mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy nézzen ki és válogasson, falatozzon kedvére, mert ez tényleg egy igazi gasztrokánaán, ami itt van! Az árak sem annyira vészesek, mint amennyire előzetesen gondoltam, egy-egy ilyen kiváló minőségű prémium étel úgy nagy átlagban 1400 forint körül mozog. Egy felfedező körséta alkalmával az egyik standnál Kovács Lázárt pillantottam meg hirtelen, aki nagy lelkesen szólította meg az arra bámészkodókat, hogy egy falatnyi gombás rizottó kóstoltatásával csábítsa közelebb az embereket.

Egyébként tényleg nagyon sok és nagyon csábító hely képviselteti magát a piacon, így különösen nehéz a döntés. Második megállóm végül a soproni Erhardt Étterem és Panzió standjánál álltam meg, ahol egyébként nagyon kedvesek és kommunikatívak voltak a srácok, a ropogós göngyölt malacsültön kívül pedig még kacsacombbal készültek. Ha már lúd, legyen kövér alapon egy vegyes tálat kértem, a húsok mellé pedig reszelt torma és csalamádét. Már ránézésre is borzasztó erős volt mindkét husi, de arra a gasztronómiai mennyországra nem voltam felkészülve, ahová ez első falatok után repültem... A malachús annyira puha, hogy szinte elolvad az ember szájában, miközben a széle finoman ropog és kellemesen pikáns ízvilágú az egész. Ettől még azok is beájulnának, akik egyébként nincsenek oda a disznóhúsért. Nagyon kíváncsi voltam a kacsára is, hiszen könnyen vakvágányra lehet vele futni, ha szárazra, íztelenre sikerül valamilyen okból kifolyólag... Mondjuk ilyen baklövésre nem számítottam egy ilyen nívós helytől, de a katarzis itt is kissé felkészületlenül ért... Puha, omlós, rendkívül ízletes volt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mindkét húshoz remekül passzolt a torma és az egyébként átlagon felüli csalamádé is. Szóval a Séf Utcája mellett az Erhardtot is erősen ajánlom mindenkinek, aki kilátogat a piacra a hétvége folyamán, illetve az Erhardtot Sopronban élő/járó olvasóimnak is melegen ajánlom, én is be fogok majd nézni hozzájuk valamikor, az egészen biztos! Amúgy elég sok gasztro fesztiválon meg szoktak fordulni a srácok, szóval érdemes figyelni rájuk. A húsokon kívül még saját készítésű lekvárjaik is vannak, amiket meg is lehet kóstolni, ezzel kapcsolatban pedig fontosnak tartom kiemelni, hogy 70% gyümölcstartalommal rendelkeznek! Én ugye nem vagyok kifejezetten édesszájú, de ez engem is letaglózott, úgyhogy vittem is magammal haza egy üveg szilvalekvárt.

Összességében tehát egy rövid, de annál tartalmasabb kis látogatást tettem a gasztrovíkenden, ami egy nagyon pozitív kezdeményezés, szóval nézzetek ki ti is, ne hagyjátok ki!