Ez a negyedik alkalom, hogy megrendezésre került a Hamburger Days, minden burger fanatikus mennyországa a Millenárison. Én az első esemény kivételével eddig mindig ott voltam (2015, 2014), tavaly ráadásul két napon is, tehát elég evidens volt az idei részvételem is. Az időjárás minden eddiginél brutálisabbra fordult, így aztán a fojtogató hőségnek köszönhetően igyekeztem minél későbbre kitolni a látogatást, de el akartam kerülni az esti tömegnyomort is. Délután 4 óra magasságában kissé döbbenten realizáltam, hogy konkrétan kong a fesztivál az ürességtől. Nekem ez mondjuk abból a szempontból jól jött, hogy legalább nem kellett a tűző napon sorban állnom.

Elsőként egy Staropramen buszt támadtam be, Straporamen Ízművek néven hirdette a tábla az egyetlen burgert, ami nevezetesen egy mangalica burger volt (1400.-), illetve annak a vega alternatíváját. A várakozási időt mi mással, mint egy jó szűretlen Staroval töltöttem ki és közben megtudtam azt is, hogy ez a kaja ügy egy elég friss kezdeményezés, és inkább "csak" a különböző fesztiválokon lehet majd vele találkozni. Ránézésre és első olvasatra is eléggé egyedi egyébként a hambi. A keretet biztosító kalácsos jellegű zsemle valahol félúton van a császárzsemle és a briós között, az ötlet maga nem rossz, de valahogy mégis ez lett a gyengébb pontja az összeállításnak, túlzottan szétesik és nem tűnt túl frissnek sem. Ettől eltekintve viszont minden zseniális volt. A mangalica húspogácsa valami egészen elképesztően dögös, állagra és ízvilágra is egészen kiváló. Én amúgyis szeretem az össze nem illő ízek találkozását és az édes-sós párosítástól sem riadok vissza, így aztán a mézes juhsajt és a fűszeres sült alma kombója egész konkrétan térdre kényszerített. Az ízvilágot a szarvasgombás majonéz, snidling és jégsaláta tette teljessé. Bizony kellemes meglepetés volt ez és egy igen korrekt társ egy jópofa sör mellé. Én teljes mértékben támogatom az ügyet!

A következő utam baráti ajánlásra a szemközti Piknik UtczaBár buszához vezetett ahol háromféle igencsak különleges angus burgerrel (1990.-) várják a népet. Nem kellett sokat gondolkodnom és egyből be is kértem az Angus Chili Mangót, bár a mogyoró curry-s thai és a kéksajtos körteszószos is nagyon csábított. A döntésben sokat segített, hogy előzetesen megkóstolhattam a házi BBQ szószt, amitől ugye mindig minden esetben félek... Itt viszont nem viccelnek, konkrétan életem egyik legjobb BBQ szószához volt szerencsém, amit valaha kóstoltam. Rendkívül pikáns, kellően csípős, füstös, markáns, ám mégsem zavaró ízvilágú szósz ez, szerelem volt ez első találkozásra. Méretre a kóstoló burgerek táborába lehetne sorolni, ugyanakkor mégsem... Akinek elege van abból, hogy zsemlét eszik a hús helyett, na az itt megtalálja a számítását, hiszen a 12 dekás tökéletesen mediumra sült angus húspogácsa csupán egy falatnyi kis zsemlébe kerül, haha. Mondjuk én ezt egy picit túlzásnak éreztem, egy fokkal lehetne azért nagyobb a zsemi, de szerencsére ez az egyetlen dolog, amibe bele tudtam kötni. Mert ez a burger bizony egy tömény zsenialitás. A korábban már istenített BBQ szósz mellett még egy megint csak borzasztó ütős mangós chili szósz is kerül, valamint asszisztnak jön egy kis grillezett paradicsom és rengeteg rukkola. Igazából lehetne még ragozni, de felesleges lenne, így kell ezt csinálni! A busszal szintén "csak" fesztiválokon lehet találkozni, de mindképp érdemes figyelni rájuk!

A folytatásban szintén baráti ajánlásra az eredetileg szegedi székhelyű Morzsa Bisztró buszánál vertem sátrat és egy kisebb baráti csevej után a Mór(zsa) burger (1900.-) mellett tettem le a voksom. Egyébként itt jegyezném meg, hogy igazán szívet melengető érzés volt, ahogy a Burger House vagy épp a Zabáljcsak főnökei ajánlgatják ezeket a különböző helyeket, minden elismerésem srácok! Szóval nézzük, hogy miről is van itt szó! Egy baromi jól működő, könnyed ám mégis stabil keretet biztosító zsemle közé egy tökéletesen mediumra sült húspogácsa és az összeállítás lelkét adó cheddaros batáta és grillsajt került. Hogy micsoda?! Megőrültem. Minden elismerésem ezért az ötletért, annyira működik a dolog, hogy még most sem tértem teljesen napirendre a dolog felett. Ráadásul minden egyes harapással valami új élmény ért, folyamatosan versengtek a különböző ízek a számban. A tökmagos rukkolás majo is nagyon nagy pluszt ad az egészhez, a saláta, paradicsom, lilahagyma, csemegeubi négyes pedig hozta az ilyenkor kötelező körítés stabil színvonalát. Ez bizony egy baromi dögös burger és egy nagyon szimpatikus burgerező, remélem mielőbb újra találkozunk majd!

Az étkezés befejeztével még Jancsa Jani is elkapott a BurgerBlogtól néhány szó erejéig, amit az alábbi igencsak impozáns kis videóban találtok meg a 4. perc magasságában.

Ezután tartottam egy nagyobb lélegzetvételű szünetet és párszor végigsétáltam a terepet, felmértem rendesen a helyzetet és arra kellett rájönnöm, hogy sajna megint van 1-2 kakukktojás a résztvevők között ahol többek között előre lesütött húsokkal operálnak. Alapvetően nem lenne ezzel baj, de nem biztos, hogy egy ilyen jellegű eseményen mindenképp teret kéne engedni az ilyesminek, főleg hogy ugyanazon az áron kínálják a "műremeket", mint a nívósabb alapanyagokból dolgozó vetélytársak, ahol ráadásul frissen készül minden. A tikkasztó hőség ellen nyújt némi menedéket a két párakapu, és az idő előrehaladtával azért elkezdett szépen gyűlni a nép is. Én ugyan nem maradtam kint estig, de kíváncsi lennék, hogy mennyire sikerült erősre az esti hajrá...

Végszóként a The PeP Burger bódéjánál neveztem még be egy búcsú burgerre. Az egységgel egy ideje szemeztem már az Arany János utcai metrómegállónál, úgyhogy itt volt az ideje a tesztnek. Négy különböző hambival készültek az eseményre, nekem pedig a DEATH névre hallgató összeállítás (1400.-) tetszett meg a legjobban, haha. Ahogy arra a nevéből lehet következtetni, bizony itt csípős ízvilágra kell számítani, amit habanero segítségével érnek el és a majonéz mellett még a hagymalekvárban is fellelhető. A burger maga egyébként nem hivalkodik mondhatni semmivel, nincsen benne nagy megfejtés, viszont mégis többet ad az átlagnál. Sokkal többet! Eleve már a zsemle sem éppen megszokott hétköznapi. Egy krumplis, könnyed de mégis végig stabil buci ez, amibe egy tökéletesen mediumra sült rendkívül szaftos húspogácsa került, az ilyenkor szokásos körítés (saláta, csemege uborka, paradicsom, cheddar) mellett pedig a hagymalekvár egyértelműen a fővezér és nagyon jól működik az édeskés/csípős kombó. Agyatlanul erős kaját csinálni ugye nem nagy tudomány, de itt nagyon jó érzékkel megtalálták a srácok azt a határvonalat, ahol még érezni ízeket, élvezhető a burger, ugyanakkor azért az átlag "picitcsípősnél" bizony sokkal izmosabb az egész. Ha még eddig nem izzadtam volna eleget, így a végére még azért sikerült egy kicsit belehúzni és törölgethettem aztán rendesen gyöngyöző homlokomat. Rendkívül kellemes meglepetést okoztak ezzel a nagyon kompakt burgerrel, egész biztos, hogy az eredeti helyen is tiszteletemet fogom tenni majd valamikor, főleg, hogy igen baráti éjszakai nyitvatartással üzemelnek, ami ugye sokszor jól tud jönni egy hosszúra nyúlt este alkalmával hazafelé baktatva...

Összességében tehát én baromi jól éreztem magam. Négy olyan helyet teszteltem, ahol nem ettem korábban és mind a négy helyen rendkívül elégedett voltam mindennel és mindenhol kaptam valami olyan pluszt, különlegességet, amit általában mindig, mindenhol keresek. A tavalyi eseménynél nálam már most erősebb az idei élményszinten, úgyhogy ma is is kinézek olyan előzetes tervvel, hogy most régi ismerős/kedvenc helyek kínálatát kóstolom újra...