Ahogy a nemrégiben írt rosé kacsamell esetében, így itt is egy még a nyáron kapott szeretetcsomag volt a kiváló alapanyag forrása, amit ezúton is köszönök még egyszer kedves barátomnak. Én nagy tepertő rajongó vagyok, és mivel két csomag kacsahájat is kaptam (egyik 90dkg, a másik 1kg), így elég egyértelmű volt, hogy mit kell készítenem belőle, az már egy másik kérdés, hogy korábban még otthon sose csináltam, bár régen sok disznótoron is részt vettem már és hát előzetesen végiggondolva se tűnt túlzottan nagy ördöngösségnek az elkészítése.

Azért biztos ami biztos alapon, utánaolvastam a neten és az egyik legszimpatikusabb, lépésről lépésre leírt folyamatot követtem végig, bár az igazat megvallva eléggé szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy mégis mi a francért kell fedő alatt rotyogtatni az egészet, hiszen én előzetesen egy bacon ropogósra pirításával hoztam párhuzamba a tepertőkészítést. Első körben az átmosást követően egy kicsit kisebb darabokra vágtam, illetve az oda nem illő darabokat kivágtam és mindenféle zsiradék hozzáadása nélkül, a cikkben leírtak szerint követtem a lépéseket, azaz fedő alatt, alacsony hőfokon kavarás nélkül vártam a csodát, haha. :)

Nekem 1 óra alatt nem sok minden történt, igazából tök jól főtt a háj a fedő alatt, úgyhogy ekkor úgy döntöttem, hogy elég lesz a hülyeségből, és felerősítettem a hőfokot és sűrű kavargatás közben készre pirítottam kb. 20-30 perc alatt. Egészen apróra összesült a tepertő, de ettől függetlenül nagyon finom lett. Puha kenyérrel, némi lilahagymával igencsak emberes fogás két fő részére.

A második körben hallgattam a józan paraszt észre, és csupán a szilánkokat kivágva, meghagyva a nagyobb darabokat, fedő nélkül, maximális hőfokon kezdtem neki a folyamatnak, sűrű kevergetés közepette. 10 perc alatt elég szép "levet" eresztett az egész, ekkor visszább vettem közepes hőfokra, és így rotyogtattam tovább a kacsaháj halmomat. Szépen kezdtek időközben kunkorodni és barnulni is, sokkal jobban éreztem azt, hogy ebből tepertő lesz, mint a legutóbb. Egy idő után már nem nagyon kellett kavargatni sem, hiszen igencsak bőséges zsírban fortyogott az egész, és egy óra után késznek ítéltetett a dolog. Mindkét esetben egy majdnem teli befőttes üvegnyi zsír született, ami elég jó hír, a tepertő viszont most is egész kis darabokra összesült, de az első próbálkozáshoz képest azért szimpatikusabb lett a végeredmény. Ezúttal a kenyéren kívül még savanyú káposzta volt társ a falatozásban, szerintem tök jól passzol hozzá. Aki nem fél kicsit bebüdösíteni a lakást, annak mindenképp csak ajánlani tudom, hogy tegyen egy próbát, illetve szívesen veszek bárminemű jó tanácsot a tökéletes tepertő elkészítéséhez!