A Dohány utcában található Go-Free már 4 éve várja a belga gofri rajongóit és én magam is régóta tudtam létezésükről, viszont csak a napokban döntöttem úgy, hogy ideje lecsekkolni a kínálatot. Ennek ugye legfőbb oka, hogy alapból nem vagyok egy nagy édesség rajongó, ugyanakkor pont a gofrit nagyon szeretem és a belga változattal kapcsolatban egy évvel ezelőtt már volt egy nagyon durván jó élményem a Fragolában, szóval bizakodva néztem a tesztelés elé.

Zárás előtt nem sokkal sikerült betoppanni, így lehet, hogy ez is közrejátszott egy kicsit az események esetlenségében és a képekhez képest valamivel szerényebb vizuális megjelenésben, de egyébként elmondható, hogy nagyon jó hangulatú kis hely ez, és a pult mögött tevékenykedők a közeledő záróra ellenére is szívélyesen fogadtak. A sós gofrit most annyira én nem éreztem be, így végül két édes opciót kértünk be, amit aztán a szokásos forgatókönyv szerint feleztünk később tesztelő cimborámmal. Az emeleten foglaltunk helyet, amíg a gofrik készültek. Kézhez véve az elkészült műveket rá kellett jönnünk, hogy volt némi félreértés azon a fronton, hogy mekkora is lesz az "egy", haha, de mivel nem voltunk már túl éhesek, így nagy baj végülis nem történt. Az már egy másik kérdés, hogy 950-ért azért ez így nem mondható egy túlzottan emberes adagnak.

A vaníliás-szamócadzsemes és az ananászos-kiwis-banános-sóskaramelles közül nehezen tudnék kihozni győztest, mindkettő jól teljesített és persze mindkettőre került még tejszínhabból is bőségesen. Szóval összességében rosszat nem tudok mondani, de a hivatalos képek alapján ill. ár/érték arányban tekintve azért nem vizsgázott jelesre a Go-Free és ez az élmény nálam nem erősítette meg a "Legfinomabb Belga gofrik Budapesten" szlogent sem...