Itt a medvehagyma szezonja és ilyenkor mindig igyekszek valami különlegességgel előrukkolni, illetve közben egy iszonyatosan túltolt sokallás szokott lenni a egy idő után, tavaly például hosszú heteken át folyamatosan telepakoltam minden szendvicsemet ezzel a különlegességgel, most viszont arra gondoltam, hogy újult erővel, ismét egy egyszerű, de nagyszerű kis fogást hozok össze.

A jól bevált séma szerint egy evőkanálnyi sült kacsazsír felolvasztását követően két fej apróra vágott vöröshagyma (30dkg) pirításával kezdődött a folyamat, amit sóztam és frissen őrölt tarkaborssal fűszereztem. Tíz perc magasságában reszeltem rá egy duci gerezd fokhagymát, majd 1-2 perc után félrehúztam a tűzről és egy teáskanálnyi őrölt édes pirospaprikával is szépen elkevertem a hagymás alapom. Visszatéve a tűzre felöntöttem egy deci vízzel és hozzádobtam 23dkg tetszés szerinti, általam kissé nagyobb darabokra vágott csiperkegombát, 20dkg felkockázott füstölt főtt császárszalonnát és egy csokor (nem túl apróra) vágott friss medvehagymát is és kb. 5 percen keresztül szorgalmasan kevergettem. A hagymás gombás alapot egy tepsiben szépen eloszlattam majd egyenletesen ráöntöttem 10 felvert tojást, amit elkevertem egy nagy pohár (330g) tejföllel is, illetve sóztam, borsoztam, 1tk őrölt kurkumával is meghintettem és egy kb. negyed szerecsendiót is belereszeltem még. 200 fokra előmelegített sütőben fél óra alatt készre sütöttem.

A végeredmény elég menő lett, mondjuk viccesen nézett ki először a sütőből kivéve, hiszen teljesen felpuffadt az egész, ami szép lassan ereszkedett csak vissza, de ami még ennél is fontosabb viszont, hogy az ízek egy igencsak eklektikus táncot jártak az ízlelőbimbóimmal, természetesen abszolút pozitív értelemben. Mondjuk az igazat megvallva a medvehagymától valamivel komolyabb szerepvállalást vártam előzetesen, de persze ez nem azt jelenti, hogy bármi gond lett volna az ízélménnyel, csak én valahogy azt hittem jobban fog uralkodni a medvehagyma. Ettől függetlenül bátran ajánlott ez a kis recept, aki egy kicsit szeretne kilépni a rántotta-tükörtojás-omlett triója alkotta komfort zónából, arról nem is beszélve, hogy persze ezt a kis alapreceptet még a végtelenségig lehet variálni és turbózni... (Kb. 3-4 adag)