A blog rendszeres olvasói jól tudják már, hogy nagy medvehagyma rajongó vagyok. Négy évvel ezelőtt csináltam már medvehagymás csigákat, akkor egy kicsit megúszós verzióban, bolti leveles tésztát használva. Nem siettem el a dolgot, de mivel utóbbi időben nagyon kiképeztem magam saját tésztás csigák terén, egyértelmű döntésnek bizonyult, hogy ezzel a recepttel nyitom meg a medvehagyma szezont!

Szokás szerint első lépésként felfuttattam az élesztőt a cukros tejben, közben pedig kimértem egy nagyobb tálban a tészta összetevőit (liszt, olvasztott vaj, tojás, só, apróra vágott medvehagyma, tejföl) és 10 percen keresztül jó alaposan gyurmáztam, gyömöszöltem. Ezúttal talán még a szokásosnál is kicsit lágyabb, nehezen kezelhető állagú volt a tészta de semmiképp se akartam sok lisztet használni, hogy jó lágy legyen a végeredmény. Konyharuhával letakarva egy órán át kelesztettem a tésztát, ami gyönyörűen meg is kelt. Az állagra való tekintettel érdemes a szokásosnál kicsit jobban belisztezni a felületet és a nyújtófát is és én végül egy 60x40cm nagyságú téglalap formára nyújtottam a tésztát. Megkentem az előzetesen elkészített töltelékkel (krémsajt, olvasztott vaj, apróra vágott medvehagyma, citromlé, só, bors, tejföl) és egyenletesen eloszlattam rajta a reszelt sajtot is, ami megint csak ízlés kérdése, hogy milyen sajtot használunk. Feltekertem és szokás szerint cérnával kb. 3 ujjnyi szeletekre vágtam. Ezúttal nekem 12 csiga született, ebből kettő egészen kicsi lett a két szélén, a többi 10 igencsak emberes méretű. Kicsit nehéz volt kezelni, így nem lett mindegyik túl esztétikus, de legyen ez a legnagyobb baj. A csigákat elhelyeztem a kivajazott tepsin és letakarva még 20 percig kelesztettem, majd 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés nélkül) toltam és 30 perc alatt készre sütöttem.

Gyönyörűen összeértek a csigák sütés közben, de nagyon könnyen szét lehetett választani őket. (Sajnos a teljes tepsiről elfelejtettem képet csinálni, pedig tényleg nagyon menő volt a látvány.) Ízre és állagra is egészen elképesztő lett a végeredmény, jó erőteljes medvehagyma uralommal, amihez nagyon jól passzolt a sajtos-krémes töltelék. A tészta állaga pedig mesébe illően lágy lett, amit nyilván frissen, langyosan a legnagyobb élmény falatozni, de még másnap is tökéletes finomság.