Az ukrán gasztronómia egyik csodájához, a borscs leveshez már volt szerencsém egy barátom főztjének köszönhetően, a közeljövőben én is tervezem, hogy elkészítem majd a magam kis verzióját, de még előtte úgy döntöttem, hogy egy másik nemzeti hírességet, az orosz szoljankát főzöm meg, ami már jó ideje tervbe volt véve. Mint a legtöbb esetben, itt is egészen biztos, hogy millió verzió létezik, illetve ezzel a levessel kapcsolatban pont az a lényeg, hogy kb. minden belekerülhet, bár megmondom őszintén az előkészületek közben még én magam se tudtam pontosan, hogy vajon mi fog kisülni ebből az őrült kavalkádból.
Kezdésként jó szokás szerint 10dkg kockázott szalonnát zsírjára pirítottam (5 perc), majd erre dobtam rá az apróra kockázott lilahagymát (25dkg) és vöröshagymát (28dkg), sóztam, borsoztam és 10 percen keresztül serényen kevergettem. Ekkor került a lábasba a kockákra vágott sertés lapocka (70dkg) és tarja (30dkg) is, de igazság szerint a húsok típusát nyugodtan lehet ízlés szerint variálni. Öt percen keresztül magas hőfokon hagyva fehéredésig pirítottam a husikat, végül ismételten sóztam, borsoztam, meghintettem 1tk füstölt cayenne-nel és 4tk őrölt édes pirospaprikával, valamint 4 duci gerezd reszelt fokhagyma, 1 csokor apróra vágott friss petrezselyemzöld és 1 csokor szintén friss kapor összekötözött formában is hozzáadásra került. Felöntöttem 1L vízzel és félkészre főztem a húsokat, ami nálam 25 perc volt.
Ekkor jött a teljes sokallás a további hozzávalók adagolásával: 25dkg házi vastagkolbász, 0.5kg sárgarépa, 28dkg csiperkegomba, 15dkg csemegeuborka, 30dkg savanyú káposzta és 20dkg fagyasztott zöldborsó. A szeletelés ízlés dolga, én többnyire a félbevágott karikák híve vagyok, illetve a káposztát is kicsit megvagdostam és kinyomkodtam a levét előtte. 3L vízzel öntöttem fel, beledobtam még 5 babérlevelet, 3 szelet citromot, majd közepes lángon, időnként megkeverve 1 órán keresztül rotyogtattam.
Nehéz szavakat találni a levesre, hiszen egy igazán tömény ízorgia az egész, szinte minden egyes kanállal valamilyen más ízélmény éri az embert. Az biztos, hogy alapvetően finoman csípős, kellemesen pikáns és kacéran savanykás az egész. A húsok meseszerűen vajpuhára főttek és az egésznek van egy kis székelykáposzta érzete, amit tovább lehet erősíteni némi tejföl hozzáadásával. Igencsak brutális mennyiség készült, erre érdemes felkészülnie annak, aki betartja az általam használt mennyiségeket, de én megvallom őszintén, még 4 nap után sem untam meg, óriási rajongója lettem ennek a sűrű, gazdag ízbombának, ami némi friss kenyér társaságában természetesen egytálételnek is kiválóan megfelel! (kb. 13 adag)
