Mivel nagy tésztarajongó vagyok, így aztán nem véletlen, hogy a lasagne is a legnagyobb kedvenceim közé tartozik, amit végülis úgy is lehetne definiálni, hogy egy brutális rakottas tésztacsoda. Ha jobban belegondol az ember, elkészítése nem kifejezetten bonyolult, ennek ellenére, vagy talán pont ezért nem túl sok helyen tudják igazán jól elkészíteni. Persze az is lehet, hogy eddig én keresgéltem rossz helyen, és nyilván az én receptem láttán is lesz, aki elborzad, haha, ugyanakkor ez is egy olyan étel, amit azért bizonyos kereteken belül szerintem elég bátran lehet variálni. Én most egy szolidabb verzió elkészítését tűztem ki célul.
Már gyerekkoromban nagy rajongó lettem, de aztán sokáig csak ilyen folyós és/vagy fura ízű rémségekkel volt dolgom. Én magam még kis kukta koromban próbálkoztam egyszer és eddig utoljára az elkészítésével, de akkor még annyira kezdő voltam, hogy például a besamelt simán kihagytam a rétegzésnél haha, aztán kicsit csodálkoztam is a végeredményen, de egy életre megtanultam a leckét! Jelen esetben a húsos alap elkészítésével kezdtem, amit már a rendszeres olvasók unalomig ismerhetnek. Egy jó nagy fej (33dkg) apróra kockázott lilahagyma dinsztelésével indítottam, ami alá egy jó nagy kanál sült sertészsírt tettem. Sóztam, borsoztam és 10 perc elteltével 1 púpos teáskanálnyi őrölt édespaprikával is megszórtam, jó alaposan elkevertem, majd 20dkg nagy lyukú reszelőn lereszelt sárgarépát is a lábasba küldtem 3 nagyobb darab reszelt fokhagyma társaságában. Körülbelül 5 percnyi kevergetés következett, végül jöhetett az 1kg darált sertéshús. Ez szerintem abszolút ízlés kérdése, de én semmi kivetnivalót nem találtam a sertéshús használatában. Fehéredésig pirítottam, kavargattam, majd jöhetett 2 konzerv hámozott paradicsom. Én most ilyen spéci fűszeres, bazsalikomos ügyet használtam, de lehet simával is dolgozni persze. Ekkor újra sóztam és borsoztam, 1-1tk kakukkfűvel, rozmaringgal és bazsalikommal is megszórtam, valamint egy negyed szerecsendiót is az alapomra reszeltem. Negyed óra rotyogtatást követően késznek ítéltetett a mű, még egyszer sóztam, borsoztam és kapott egy újabb bazsalikomos szórást is.
Egy másik lábasban elkészítjük a besamel mártást, amire nyilván többféle opció is létezik, én a következő eljárást teljesen megfelelőnek találtam. Olvasszunk fel 6dkg vajat majd szórjunk rá 3 evőkanál lisztet, jó alaposan kavarjuk el majd még pár percig kavargassuk, de vigyázva, nehogy odaégjen. Ekkor szép óvatosan adagolva jöhet 6dl tej, alaposan, csomómentesre kavargatva közben. Közben/a végén sózzuk, borsozzuk és egy negyed szerecsendiót is reszeljünk még rá. Kész!
Jöhet a rétegzés! Egy kiolajozott/kivajazott tepsibe először egy réteg ragut fektessünk le, ezen egy picit először meglepődtem, de jobban belegondolva elég logikus lépésnek tűnik a tészta végett. Szóval a ragu után jön egy réteg tészta, amit alaposan megkenünk a besamel mártással, jöhet megint a ragu, reszelt sajt, majd így folytatódik tovább a rétegzés, amíg el nem fogynak az alapanyagok. A legfelső tésztalap rétegre már csak besamel mártás és reszelt sajt kerül. Nálunk 60dkg trappista sajt simán elment erre a műveletre, és kb. másfél doboz tésztalap ment el. Előmelegített sütőbe toljuk és fél fokozaton 45 perc alatt szép pirosra sül a teteje. Érdemes ezután kb. 20 percet pihentetni még a lasagnet és csak ezután felvágni.
Mit is mondhatnék, igazából pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna. A tészta kiválóan megpuhult, a ragu finom és hangsúlyos, miközben a sajt is hiba nélkül teszi a dolgát. Én 6 kockára vágtam és hát bizony egy ilyen kocka elég komolyan eltelíti az embert, kicsit kihűlve langymelegen talán a legfinomabb! (6 adag)
Gluténmentes tésztalapokat, kukoricalisztet és laktózmentes tejet, sajtot és vajat használva egy igazán mesés GM és LM lasagne a végeredmény, amiről ugyanakkor ízre és kinézetre se megmondható a különbség :)
