Tavaly csináltam már egy elég menő tészta nélküli brokkoli quiche-t, és most ugyanezen a vonalon maradva ismét egy Tasty receptvideót alapul véve készítettem el ezt a batátás-spenótos finomságot. Az elkészítése pofonegyszerű és bár önmagamhoz képest az ízesítés most eléggé visszafogott, ellenben a végeredmény így is igencsak változatos és ízgazdag lett, a látványról nem is beszélve.
Első lépésként egy nagyobb darab édesburgonyát (44dkg) villával alaposan megszurkáltam és max hőfokon egy percre mikróba tettem. Ezek után meghámoztam és kb. 2-3mm vastag karikákra vágtam. Egy tálban meglocsoltam némi olívaolajjal és megszórtam 1-1 csipet sóval és borssal. Ezek után egy 28cm-es tortaformába helyeztem a szeleteket úgy hogy kicsit fedjék egymást és 190 fokra előmelegített sütőbe toltam 20 percre.
Közben felvertem négy tojást, hozzáöntöttem 3.5dl tejet, megszórtam 1-1 csipet sóval és borssal, hozzáadtam egy gerezd (4g) reszelt fokhagymát és 85g szárított paradicsomot, amit előzetesen kicsit kisebb darabokra vágtam. Alaposan elkevertem és vártam, hogy a batáta elősüljön. A jelzett idő leteltével előbb egy csomag (80g) bébispenótot halmoztam a batátaágyra majd jöhetett a tojásos keverék. A tetejére felkarikázott mozzarella szeleteket (100g) helyeztem és 40 percig sütöttem ezt a csodás összeállítást. Miután kivettem még negyed órát pihentettem majd jöhetett a szeletelés!
Egészen elképesztően dögösen nézett ki az egész és már alig vártam, hogy megkóstolhassam, nehéz volt kivárni a pihentetési időt. Bíztam benne, hogy ilyen alapanyagokból csak valami mennyei finomság sülhet ki, de a végeredmény még engem is megdöbbentett. Egyrészt ugye most nagyon csínján bántam a fűszerekkel, így alapvetően egy naturális ízvilág volt az uralkodó, ami határozottan jól állt a műnek. Mert hát így sem szűkölködtem különböző és karakteres ízekben, amiket lehet kár lett volna elnyomni bármivel is! Ugye alapból ott van az édeskés batáta, ami egy nagyon jó, pont optimális, kissé krémes irányba hajló állagot vett fel és ehhez remekül passzolt a spenót és örök, hű társa, a háttérben finoman dolgozó fokhagyma. A szárított paradicsom is újabb ízdimenziókat nyitott meg minden egyes találkozásnál, miközben a tojásos-tejes keverék a légiesen könnyed vonalat erősítette tovább. Talán egy karakteresebb ízű sajt még dobhatott volna az összképen, de nekem így se volt panaszom. Mivel farkaséhes voltam én az egészet betoltam egyszerre, haha, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, de egyébként ez két ember számára egy kellemes falatozni való mennyiség lehet szerintem.
