A túrós bukta nagy gyerekkori kedvenc nálam, így aztán nem véletlen, hogy már egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy elkészítem én magam is. Az idei év elején eléggé beleástam magam a kelt tészták és a cukrászat világába és már azért bátrabban bele merek vágni bármibe is, így aztán egy gyors általános receptmustra után össze is állítottam a saját kis verziómat.
Kezdésként 300ml langyos tejbe morzsoltam 25g élesztőt és egy evőkanálnyi cukorral kicsit elkavartam és félretettem. Közben egy nagyobb tálban kimértem a tészta többi hozzávalóját is: 600g liszt, 90g cukor, 10g vanillin cukor, csipet só, fél citrom reszelt héja, 1 tojás, 1 tojássárgája. Amikor szépen felfutott az élesztős-cukros tej, hozzáöntöttem még azt is és kézzel elkezdtem szépen összegyúrni, majd amikor már viszonylag egyenletesen összedolgoztam a hozzávalókat, még 100g olvasztott vajat is hozzáöntöttem és tovább gyurmáztam a tésztát. Akkor jó, ha már elválik az edény falától, ez nálam kb. 5 perc folyamatos gyúrás után következett be, a kezemhez viszont még mindig hozzáragadt és nagyon lágy volt a tészta állaga, de nem ijedtem meg, hiszen a rendkívül jól sikerült szalonnás-fahéjas csigánál is egy ilyen állaggal dolgoztam, a végeredmény pedig egy mesésen puha, foszlós tészta lett. Ezt csak azért írom ide, mert sok receptben olvastam, hogy ha nagyon ragad, akkor még adjunk hozzá lisztet, én ezt nem ajánlom, próbáljuk ügyesen a kezünkre ragadt tésztát a tálba tessékelni, fedjük le konyharuhával és meleg/langyos helyen kelesszük 50 percig.
Ez idő alatt elkészítettem a tölteléket is, amihez 350g túrót előbb villával alaposan áttörtem, majd mehetett hozzá 60g mazsola, 10g vanillin cukor, 90g cukor, 1 tojás, 3ek tejföl, fél citrom reszelt héja, 2ek búzadara. Jó alaposan összekevertem és félretettem. A tészta közben szépen megkelt és egy nagyobb cipót formáztam belőle, ekkor pedig már nem is ragadt a kezemhez! A cipót 8 egyenlő részre vágtam és kb. 10x15 centis téglalapokat nyújtottam ki a kis labdákból, majd egy jó púpozott evőkanálnyit kanalaztam rá a túrós szakanyagból és igyekeztem gyors mozdulatokkal bebugyolálni az egészet és végül egy sütőpapírral kibélelt tepsibe helyeztem egymás mellé a batyukat. Ezután egy újabb 15 perces pihentetés következett langyos helyen, konyharuhával letakarva. Ismét keltek egy kicsit a batyuk, megkentem a tetejüket egy felvert tojással, majd 180 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses funkció) 25 perc alatt készre, gyönyörű aranybarnára sütöttem.
Fantasztikusan megnőttek és kitöltötték a tepsit sütés közben és valami egészen elképesztő illatfelhő töltötte be az egész lakást is. Ahogy arra előzetesen számítottam, itt-ott kicsit kiszakadt a tészta, illetve előtört a túrós töltelék, de én semmiképp se akartam spórolni a töltelékkel, de ha egy kicsit ügyesebb lettem volna a becsomagolásnál, akkor biztos szebb lett volna a végeredmény.
Ahogy arra előzetesen számítottam, a tészta álomszerűen puha és foszlós lett, a túrós töltelékkel együtt pedig minden eddigi túrós bukta élményemet sikerült felülírni. Igazából nem is olyan nagy vesződés ezt megcsinálni, szóval én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát, hiszen a sütőből kivett, még meleg buktának egyszerűen nincsen párja! Egyébként még másnap is teljesen jó volt, de az igazi katarzis frissen, melegen éri az embert. (8 darab)
