Már egy jó ideje szemeztem a babka készítés rejtelmeivel és mivel az idei év számomra eléggé a cukrászat jegyében telt, rengeteg újdonságot kipróbáltam, így aztán úgy voltam vele, elérkezett az ideje, hogy ebbe is belevágjak! Szokás szerint több receptet is átnyálaztam, mire összeállt a saját végleges verzióm, de előzetesen nem igazán voltam felkészülve arra, hogy az alkalmazott anyaghányadból mekkora óriás kalács is fog születni...
Kezdésként 200ml langyos tejbe morzsoltam 25g friss élesztőt és 80g nádcukorból egy evőkanálnyival elkevertem az egészet és félretettem pár percre. Közben kimértem egy nagyobb tálban 400g lisztet, hozzáadtam a maradék cukrot, 1 tojást és egy tojássárgáját, csipet sót. Ehhez hozzáöntöttem az időközben szépen felfutott tejes keverékem és kézzel átgyurmáztam az egészet. Amikor már szépen elkeveredtek az alapanyagok, akkor 100g olvasztott vajat is hozzáöntöttem és kb. 5 percig folytattam a gyurmázást, ami idő alatt végül szépen összeállt egy nagy labdává az egész és elvált az edénytől is már a tészta. Egy nagyon könnyed, kissé még ragacsos állagot értem el, amit leginkább a szalonnás-fahéjas csigámhoz tudnék hasonlítani. Egy picit megszórtam liszttel és konyharuhával letakarva meleg helyen kelesztetten egy órán át. Közben elkészítettem a tölteléket is, amihez 100g olvasztott vajat, 100g nádcukrot és 60g őrölt fahéjat alaposan összekevertem.
A tészta gyönyörűen megkelt, lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtottam, kb. 3mm vastagságúra. Nekem egy kb. 480x350mm nagyságú téglalapom lett, amin egyenletesen eloszlattam a fahéjas cuccot. 20g mazsolát és 30g kandírozott narancshéjat is eloszlattam még rajta igazságosan, majd szépen feltekertem az egészet a hosszabbik oldaláról kezdve. Ezután hosszában félbevágtam és gyors, határozott mozdulatokkal fonatot készítettem, ügyelve arra, hogy a vágott fele mindig felfelé nézzen. Ekkor már rég tudtam, hogy felejtős az én kis kenyérformám (250x110mm), így végül egy sütőpapírral kibélelt tepsibe helyeztem és ekkor biztos voltam abban is sajnos, hogy eléggé amorf lesz a végeredmény, de azért bíztam benne, hogy majd az ízvilág kárpótolni fog mindezért. Ekkor ismét letakartam konyharuhával és meleg helyen további fél órát pihentettem, kelesztettem.
Ekkor már igazából a tepsi is majdnem kicsi volt, haha... 190 fokra előmelegített sütőbe toltam, 10 perc elteltével pedig 170 fokra csökkentettem a hőmérsékletet és még 20 percig sütöttem. Időnként ránézve teljes ámulattal vettem tudomásul, hogy egyre csak nő és nő ez a babka, de már hova?! A sütés közben készítettem egy cukormázat is, amihez mindössze 80g nádcukrot 80ml vízben felforraltam/elkevertem és az elkészült babkára öntöttem miután kivettem a sütőből. Szegény babka tényleg elég amorf lett, viszont miután kihűlt és felszeleteltem, határozottan kárpótolt a minden előzetes várakozásomat felülmúló pihe-puha állag és az egészen elképesztő ízvilág! Gondolkoztam utána, hogy legyen-e egyáltalán cikk ebből, de úgy voltam vele, hogy tele az internet tökéletesen kinéző babka receptekkel, és bár ugyan kinézetre talán nem lett annyira kívánatos az én művem, viszont ízre és állagra annyira jó lett, hogy azt hiszem nincs miért szégyenkeznem. Felszeletelve ráadásul már azért kicsit jobb képet mutatott ez a kalács, de legközelebb biztos felezem majd az adagot, hogy beleférjen a formámba, vagy nemes egyszerűséggel több formával készülök majd.
