A budapesti Rákóczi út Blaha és Uránia közötti részén található Craft Head helyén korábban működő Selfie Grill & Bar kapcsán írtam már egy Burger Mustra cikket 2015-ben, majd a működése során többször is helyszínt váltó Neked Csak Dezsőbe is betértem itt néha pár sörre, bár a konyhát sosem teszteltem. Aztán 2020 végén nyitott meg a Craft Head és bár néha itt is előfordultam korábban 1-2 sör erejéig, az ételkínálat tesztelése egy nagyjából egy éve húzódó projekt lett. Papliczky Péter társtulajdonossal régi komák vagyunk az underground metal színtérnek köszönhetően, aminek Peti azóta már nem aktív részese és inkább 100% a kraft sörökre szakosodott. Talán nem is volt véletlen, hogy ilyen sokáig húzódott ez a tesztelés, hiszen tavaly év végén komplett lecserélődött a konyhai stáb, aminek köszönhetően egy igen komoly minőségi ugrást sikerült elérniük minden szinten. Én eredetileg egyébként csak egy szimpla burger tesztre gondoltam, amiből végül egy igencsak vaskos étlap mustra lett!
Még néhány gondolat erejéig kiemelném a hely egészen elképesztő adottságait, amit ráadásul fantasztikusan ki is használnak. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy hatalmas az alapterület, aminek köszönhetően kiválóan alkalmas kisebb-nagyobb összejövetelek megtartására a Craft Head, ráadásul több csapatot is tök jól el tudnak egymástól teljesen szeparálni. Mindezek mellett a ma már szinte megszokottnak mondható kocsma kvízeken kívül többek között stand up comedy eseményeknek is helyszínül szolgálnak. A jó idő beköszöntével pedig ott van a kiülős lehetőség is. Az utcáról betérve ha jobbra fordulunk, akkor a Bottleshop részlegbe érünk, ahol igen szép számban találjuk meg különböző nemzetek különböző sörtípusait dobozos és üveges kiszerelésben egyaránt. Mindezeken felül pedig 20-24 csapon, folyamatosan változó kínálattal várják a sörök szerelmeseit, úgyhogy egész biztosan mindenki megtalálja itt a számítását. A már szinte zavarba ejtően sokszínű étlap előételtől kezdve burgereken át, leves, főétel, steak és desszert szekciókra van bontva, ezekből szemezgettem 1-1 hozzá illő sör társaságában. Ez utóbbival kapcsolatban kiemelném, hogy simán kérjetek segítséget a szakavatott kollégáktól, hogy esetlegesen melyik ételhez milyen sört ajánlanának, aminek köszönhetően egyébként még engem is sikerült elég komolyan meglepni a kóstolás során.
Elsőként egy régi kedvencemet, a velős csontot (3450.-) kóstoltam. A főszereplőre némi parmezánt is szórtak, ami szépen rápirult és egy tök jó plusz állagot és ízt adott az egyébként tökéletes velőhöz. A helyben sütött, ropogós házi kenyér egy tökéletes és kihagyhatatlan köret elem. A kompozíciót tovább erősítő waldorf salátát is különleges és frappáns kísérőnek mondanám, de az igazi nagy kedvencem a tormahab lett, ami ízben és állagban is egy csoda. Erős felütése volt ez a tétel a kóstolásnak és bátran ajánlom bárkinek, ha csak néhány exkluzív falatra vágyna.
Ezután jött az általam legjobban várt szekció, ami kapcsán azért kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz, illetve sikerül-e meglepni? A Classic Burgerben (3890.-) ugyan nincsen semmi flanc, a maga egyszerűségével és nagyszerűségével hódít, egy igazán ütős "signature" ételnek nevezném, hiszen ez a burger úgy ahogy van csillagos ötös! A zsemle elképesztően lágy, finom és végig egy tökéletes, masszív keretet biztosított. A 80:20 húspogácsa a lehető legtökéletesebb állagú, szaftos és a maga természetességével hódít, csupán némi sót és borsot kapott csupán sütés közben, nem is kell több. A házi szósz nagyon nagy pluszt adott az egészhez, miközben némi salátával és cheddar sajttal a tökéletesen ropogósra sütött bacon teszi teljessé a képet. Szokták kérdezni tőlem, hogy mik a kedvenc burgerezőim Pesten és hát néha kicsit bajban vagyok, mert a legtöbb régi kedvencem már sajnos nem létezik és ritkán érzek olyat, hogy egy burger levesz a lábamról a jelenlegi kínálatból. Na ez most viszont határozottan megtörtént! Mert én ezt egy TOP10-es listára nem csak, hogy simán feltenném, de igencsak előkelő pozícióba is sorolnám. Még külön kiemelném a házi szószokat, amik közül nekem most a Dynamit névre keresztelthez volt szerencsém, ami egy egészen fantasztikus teriyaki alapú gyömbéres-chilis finomság.
A pulled pork szendvicset (3890.-) először nem is akartam megkóstolni, mert hát nálam ugye a Zabáljcsak BBQ az etalon ebben a műfajban, és igazából nem is nagyon látom értelmét hasonlítani hozzá bármi mást is. De Peti már csak ezért is ragaszkodott hozzá, hogy alkossak véleményt és nyugodtan hasonlítsam Takiék munkájához. Nyilván egy smokerben készült hússal nehéz felvenni a versenyt házi körülmények között, de nálam már az egy óriási plusz, hogy sütőben ugyan, de helyben készül a tépett lapocka. A burger zsemlébe irgalmatlan húsmennyiség és coleslaw kerül még és (pulled pork szendvics esetében) egészen érdekes módon sajtszósszal öntik le a megpakolt bucit, ezzel pedig egy egészen perverz, mancsos csodát prezentálva a kedves vendégnek. A hús szerintem tökre rendben van, én ettem ennél rosszabb állagú pulled porkot már, ami smokerben készült, szóval ez így ebben a formában szerintem abszolút megállja a helyét, nagyon rendben van ízre, adagra és küllemre egyaránt. Ez bizony egy veszettül szexi szendvics!
A leveseket most kihagyva a főételekre ugrottunk ezek után, kezdve a séf egyik személyes kedvencével, egy úgymond újragondolt krumplifőzelékkel (3690.-). Én szeretem a bátor dolgokat és tök jópofának találom azt is, hogy a főzelékben a krumpli darabok szerepét sült steak burgonya vette át, viszont nagyon hiányoltam a savasságot az ízvilágból. Értem én, hogy nem a klasszikus főzelék volt a cél, és tegyük fel, hogy az egyébként rendkívül meglepő mousse állagú "főzeléket" is elfogadom a koncepció részeként. Viszont ezt a már-már kicsit édeskésbe hajló, picit unalmas ízvilágot tök jó lenne szerintem feldobni némi ecetességgel. És ha már elrugaszkodunk a klasszikus vonaltól, akkor viszont a fasírt túl tömör volt, sokkal lágyabbra hagynám a belsejét, miközben a külseje meg ropog. Persze ízlések és pofonok, lehet mondani, de én hiányoltam innen azt a bizonyos pluszt, némi extremitást, ami a korábbi ételekben mind ott volt.
Az újragondolt carbona (3990.-) már ránézésre is egy igencsak különleges étel, hiszen az elemek külön foglalják el helyüket a tányéron, amit aztán a kedves vendégnek kell összekutyulnia. Ugyan lehetne mondani, hogy a fekete már lejárt lemez, de szerintem tök jó játékosságot ad vizuálisan a fekete tészta. Igazából minden további kötelező elem pontosan hozza a carbonara életérzést, egy igencsak nehézsúlyú verzióban, erőteljes fokhagyma jelenléttel. Egyedül a nagy parmezán ropogós darabkákat nem tudtam értelmezni, ami jóval kisebb kockák formájában sokkal közérthetőbb lenne, mert egy-egy ilyen nagyobb darabra nem volt annyira kellemes ráharapni.
Bár nagyon csábított a steak választék is, de annak majd inkább szerintem egy külön alkalmat szentelnék valamikor a jövőben, így végül elérkeztünk a desszert szekcióhoz. A somlóiért én annyira nem rajongok, így a házi krémes (2490.-) lett a befutó. Nincs túlzottan kifordítva az eredeti koncepció, viszont itt is pont annyi plusz lett hozzátéve, hogy gyermeki lelkesedéssel lapátoljak és egy újabb különleges élménnyel gazdagodjak. A krémes úgy ahogy van hibátlan, a tésztalapok és a krém is csillagos ötös, a mellé érkező eperhab és a liofilizált eper szelet pedig pont annyi pluszt tett hozzá, amennyit kell. Előzetesen kicsit féltem tőle, viszont engem maximálisan elvarázsolt a mellé kortyolt russian imperial stout típusú sör. Nekem amúgy normál körülmények között eszembe nem jutni sört inni desszert mellé, de ez olyan szinten működik, hogy komolyan mondom, ezt a kombót kötelezővé tenném mindenkinek!
Mindent összevetve egy nem mindennapi, rendkívül pozitív élménnyel gazdagodtam. Az ételek magas színvonalon készülnek nem kevés újítással, ötletességgel, játékossággal fűszerezve az egyes fogásokat. A finom ízekre és a korrekt adagokra sem lehetett panaszom. A hely adottságai, hangulata, az étlap és a bődületes sörválaszték együtt pedig kihagyhatatlanná teszik a Craft Head meglátogatását annak, aki szeretne egy jót enni és inni a belváros közvetlen közelében.
A képeket Nyiri Dávid készítette.
