Szűnni nem akaró muffin őrületem legújabb fejezete több szempontból is érdekes volt. Egyáltalán nem vagyok válogatós, de valahogy a kivivel nem vagyok teljesen kibékülve. Nem is az íze miatt, sokkal inkább az állaga az, ami miatt nem igazán szeretem. Így aztán arra gondoltam, megnézem mi történik, ha pürésítve egy jó kis sütit csinálok belőle...
A fügés muffinhoz hasonlóan először arra gondoltam, hogy csak egészen kicsi kockákra vágom a kivit, de végül a totális turmixolás mellett döntöttem. Összesen 400g kivipépet 2 felvert tojással (M) és 100g mogyoróolajjal egyneműre kevertem. Egy másik tálban a szárazanyagokat kevertem össze, de már az elején is sejtettem, hogy a már jól bevált anyaghányad most nem fog működni az igencsak tekintélyes mennyiségű kivis szakanyag miatt, így a szokásosnál most több lisztet kellett használnom. 250g lisztet 150g cukorral, 1-1 csomag (12g) sütőporral és vanillin cukorral és csipet sóval összekevertem, majd a kivis alappal is átkavartam némi mazsolával (40g) megfejelve. Szokás szerint 190 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses funkcióval) 20 perc alatt készre sütöttem. Ahogy az várható volt, nem is fért bele a 12 darabos muffin formámba, így egy másik körben még további négy muffint is sütöttem.
Öt percet pihentettem még a formában, majd rácsra kiszedve vártam meg, hogy kihűljenek a muffinok. A végeredmény ezúttal is egy rendkívül könnyed, pihe-puha finomság lett, a kivit pedig ilyen formában bármikor és bármilyen mennyiségben képes lennék elfogyasztani!
