Ha egyszer bejön egy jó recept, akkor azt érdemes addig variálni, amíg jönnek az ötletek és van kedve az embernek foglalkozni vele. Én így vagyok a muffinokkal is, de az utóbbi időben nagy sikerrel készítettem egyfajta elvadult piskóta alternatívának is nevezhető gyümölcsös finomságokat is. Ilyen volt az ananászos-kókuszos és a szamócás-fehércsokis remekmű is, most pedig a sárgabarackot tettem meg főszereplőnek túróval kiegészítve. A végeredmény pedig az előzmények ismeretében nem túl meglepő módon ismételten fenomenális lett, amiért ebben a nyári hőségben is érdemes lehet arra a fél órára bekapcsolni a sütőt.
Egy nagyobb edényben összekevertem előbb a száraz alapanyagokat: 200g liszt, 150g kristálycukor, csipet só, egy csomag (12g) vanillin cukor, 1tk (6g) szódabikarbóna. Egy másik tálban pedig előbb felvertem két tojást (M), amit aztán 100g napraforgóolajjal, majd 250g görög joghurttal is egyneműre kevertem. Ezután 200g túróval is alaposan átkevertem a masszát, majd 300g kockázott sárgabarack is ehhez a díszes társasághoz csatlakozott. Végül a két tál tartalmát összeborítottam és határozott mozdulatokkal összekevertem, végül egy sütőpapírral kibélelt kisebb tepsibe (24x28cm) öntöttem. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam (légkeveréses funkcióval) és 25 perc alatt készre sütöttem. 10 percig hagytam még a tepsiben, majd vágódeszkára kiszedve vártam meg, hogy teljesen kihűljön és csak ekkor szeltem fel.
A süti hozta a már jól ismert, könnyed és szaftos állagot, a sárgabarack és a túró párosa pedig szintén nem ismeretlen, ha szuper kombinációkról van szó. Nehéz eldönteni, hogy frissen, szobahőmérsékleten, vagy hűtött állapotban finomabb, de már csak a rekkenő hőségre való tekintettel is én most ez utóbbira szavaznék.