Egy mennyei áfonyás banánkenyér, egy karácsonyi hangulatú sütőtökkenyér és egy csábítóan finom kakaós cukkinikenyér után itt egy újabb variáns, ezúttal almával a főszerepben, a végeredményt pedig csukott szemmel kóstolva akár azt is hiheti az ember, hogy élete legfinomabb almás pitéjét eszi éppen.

Az eddigi receptjeim olyan szinten beváltak, hogy csupán minimálisan kellett picit variálni az arányokon, de az elkészítés módja lényegében megegyezik a korábbi művekkel. Előbb egy nagy tálban a száraz hozzávalókat (liszt, só, vaníliás cukor, sütőpor, fahéj, szerecsendió) kevertem össze, egy másik tálban pedig felvertem a tojásokat, aztán kikevertem a cukorral, majd egyneműre kevertem az olvasztott vajjal és az étolajjal, végül pedig elkevertem a reszelt almával és a mazsolával. A két tál tartalmát néhány határozott mozdulattal egyesítettem és egy kiolajozott formába öntöttem. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam (légkeverés nélkül) és 50 perc alatt készre sütöttem. Utána még 30 percig hagytam a formában, majd abból kiborítva vártam meg míg teljesen kihűl.

Ahogy azt már a bevezetőben is írtam, ízre életem almás pitéje, állagra pedig hozza a szokásos szaftos pihe-puhaságot. Jól jöhet ez a recept most akár az ünnepek közeledtével is, de valójában egy igazi örökzöld finomság ez.