Még nincs egy éve se, hogy megnyitott az Oktogonnál a Panineria, amire én anno a Flyerz Street Food Éjszakája alkalmából figyeltem fel, de akkor kimaradt a tesztelés, viszont azóta is tervbe volt véve, hogy egyszer lecsekkolom az első olvasatra is igencsak ínycsiklandozó kínálatot. Legnagyobb sajnálatomra, akárhogy is kutattam kerestem, sehol se találtam semmilyen konkrét adatot a kínálatról (ezzel amúgy egyre több hely kapcsán kell manapság szembesülnöm, nem is értem...), de ez sem tántoríthatott el attól, hogy céltudatosan erre vegyük az irányt egy szokásos havi gasztro túra keretein belül egy szakértő kis padavanom kíséretében.

Manapság már nem számít akkora szenzációnak ha a minőségi kézműves sörök mellé a chips + ropi kombón túl is lehet valami komolyabb étellel enyhíteni éhségünket, viszont a legtöbb helyen inkább a street food vonal képviselteti a kínálatot, persze tisztelet a kivételnek. E kivételek közé tartozik a MALTeR is, ami egyébként az egykori Kispipa étterem, a Szomorú vasárnap dal szülőhelye, a VII. kerületi Akácfa utcában.

Az Andrássy úton található Ringet ma már talán senkinek sem kell bemutatni, bár az én meglátásom szerint az utóbbi években már mintha nem lenne annyira rivaldafényben, mint anno. Mert hát bizony egy ősrégi helyről beszélünk, mondhatni a komoly burgerezők ősapájáról, ami már kb. 10 éve működik rendületlenül. A helyzet az, hogy amikor első kézműves burger élményeimről szoktam mesélni, eddig valahogy mindig elfelejtettem, hogy még a blog indulása előtt, azt hiszem 2011 magasságában már jártam náluk, mivel akkoriban sok jót olvastam róluk. Akkor nagy csalódásként éltem meg a dolgot, így nem is igazán erőltettem a visszatérést, egészen mostanáig...

Nagy kedvenceim közé tartoznak a rakott ételek, rengeteg különböző rakottas recept található itt a blogon és még én magam is ledöbbentem, hogy a karalábé eddig még nem lett csatasorba állítva ezen a fronton. Így aztán amikor legutóbb azon gondolkoztam, hogy mit is kéne főzni, a felismerést követően hamar el is határoztam, hogy ideje pótolni ezt a hiányosságot!

A blog rendszeres olvasóinak már lerágott csont, hogy bizony a Revolución az egyik legnagyobb kedvencem a hazai street food palettán, tex-mex kategóriában pedig az abszolút csúcs nálam. Ez több mindennek is köszönhető, de természetesen a legfontosabb, az az ételek stabilan magas minősége és az étlap hihetetlen változatossága és az őrültebbnél őrültebb kreálmányok, amik Balogh Dani mester fejéből pattannak ki és a lehető legjobb formában kerülnek megvalósításra. Hihetetlen, hogy még mindig nincs egy éves a Revo, a tavaly májusi nyitány óta pedig volt már szerencsém egy felejthetetlen fánk burgerhez, egy egészen elképesztő csokis csirkéhez, valamint a 2016-os burger toplistán első helyezést magasan megérdemlő yellow death burgerhez. Most pedig úgy éreztem, hogy itt az ideje egy újabb visszatéréshez és egy kiadós étlap mustra keretein belül győződjek meg arról, hogy továbbra is a lehető legjobb úton haladnak a srácok!