Sütőtök fanatizmusomat kiélve most egy korábbi receptemet gondoltam újra és emeltem egy egészen brutális új szintre. Egy semmi máshoz nem hasonlítható ízvilágú, laktató, pikáns finomság született, aminek a receptjét érdemes elmenteni, mert ezt bizony nem elég csak egyszer elkészíteni!

Nagyon szeretem a különböző savanyúságokat és chiliket is, így aztán adta magát a dolog, hogy életemben először elkészítsem a saját savanyított chilimet, amihez mondjuk az is kellett, hogy kapjak egy szatyorral a friss chiliből és rövid gondolkodás után meg is született az ötlet, hogy mihez is kezdje vele. Persze azért egy-két darabot nyersen, szendvicsbe vagy épp rántottába is szeltem, de ez akkor is egy akkora mennyiség volt, hogy semmiképp se akartam, hogy kárba vesszen. Nálam amúgy pont a habanero a plafon csípősségben, még jóízűen tudom élvezni, az ízét pedig kifejezetten imádom.

A legutóbbi sütőtökös muffin sikerén felbuzdulva nem váratott magára sokáig a folytatás, főleg, mivel rögtön elég sok ötletem támadt, hogy még milyen összeállításokat szeretnék elkészíteni a továbbiakban. Szinte rögtön elsőként jutott eszembe a szóban forgó, talán nem annyira hétköznapi, ám mégis annyira jól összepasszoló ízek kombinációja. A recepthez a már jól bevált tökös arányokat vettem alapul, itt-ott egy picit változtatva azért rajta.

Tavaly csináltam már egy igencsak brutális currys csirkét és most ugyan alapvetően ismét azt főztem, de mégis teljesen más megközelítéssel és egy igencsak eltérő végeredménnyel. Igazság szerint először levesnek indult a dolog, végül egy szaftos tésztaétel lett belőle.

Ha október, akkor egyértelműen előtérbe kerül a sütőtök, egyik nagy kedvencem, amit bármikor és bármilyen formában imádok elkészíteni, illetve fogyasztani. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy milyen újdonságot is készítsek most belőle, hamar elhatároztam, hogy muffin fog készülni és több elkészítési módot is átnyálazva, végül egy NoSalty receptet szem előtt tartva született meg a saját verzióm.