Január hónapban az extra pizza és a tortilla tekercs központi eleme is a vargányás szarvasragu a Don Pepe kínálatában, ami már így elsőre is elég jól hangzik és természetesen nem hagyhattam ki kedvenc ételcsoportom legújabb megvalósulását, amit az Erdő Mélyén Tekercs névre kereszteltek. A békéscsabai egységből rendelve vártam, hogy elkápráztasson ez az igencsak izgalmas ízorgiával kecsegtető összeállítás (2480.-)
Nagyon szeretem a paradicsomos húsgombócot és most gondoltam egy nagyot és szakítva a hagyományokkal egy egészen más dimenzióba repítettem az ételt. Mondjuk én eleve nem nagyon szoktam az ősrégi rideg dogmákhoz ragaszkodni és gondoltam megmutatom a blog olvasóinak is, hogy bizony van élet a zsemlemorzsás/rizses menzás gombócokon túl. Ráadásul nem is akármilyen!
Megmondom őszintén, eddig nem igazán voltam túl közeli barátságban a kelt tésztás receptekkel. Kicsit féltem tőle néhány múltbeli kudarc hatására, de úgy voltam vele, hogy itt az ideje ezen változtatni és újult erővel belevágni, elmerülni a témában. Azért biztosra mentem és egy már kipróbált tuti recepttel dolgoztam, ami az egyik nyári nagymegyeri Csabi Konyhája X Chili House burger eseményen lett bevetve a nachos burger egyik elemeként. (Ezúton is pacsi Huszár Tibi barátomnak.) Akkor a házi tortilla lap készítésében, illetve kisütésében én is segítettem, illetve ellestem a folyamat egyes lépéseit és már akkor elhatároztam, hogy egyszer majd otthon, egymagam is nekiesek. Elérkezett hát az idő!
Már elég régóta tervbe volt véve, hogy kipróbáljam a bárány t-bone sütését, amit kedvenc helyemről, a fővárosi Nagy Vásárcsarnok alagsori szintjén található Steak Shopban szereztem be és még néhány jó tanácsot is kaptam a fűszerezéssel és sütéssel kapcsolatban. Köret fronton pedig lényegében azonnal tudtam, hogy mit akarok mellé készíteni, ami egy jó kis pikáns, fűszeres sütőtökpüré volt és néhány szelet céklachips.
Idén már kétszer is alkottam leveles tésztás finomságokat, előbb egyfajta melegszendvics alternatívákat készítettem, majd nemrégiben édes töltelékekkel sültek az ellenállhatatlan finomságok. Már ezek készítésekor tudtam, hogy mi lesz a következő fejezet, ami ismét a húsos műfajt erősíti. Előbb menő partifalatkákat, majd igencsak ütős, akár főételként is funkcionáló brutális darált húsos finomságot csináltam. Szokás szerint csupán két gond volt mindkettővel. Az egyik, hogy lényegében lehetetlen kivárni, hogy megfelelő hőmérsékletűre hűljön, így garantált a szájpadlás és nyelv leégetése, illetve hogy sosem lehet ezekből a finomságokból eleget sütni...
