Érdekes a kapcsolatom a mákos gubával. Sokáig teljes tagadásban éltem, és mint később kiderült tévesen azt hangoztattam, hogy nem szeretem, pedig rá kellett jönnöm, valójában soha nem is ettem, vagy egyáltalán nem emlékeztem rá, mert amikor egy barátom anyukája elkészítette és megkóstoltam, az újdonság varázsa és a mennyei ízélmény kettőse olyan brutális K.O.-t adott, hogy azt a mai napig nem feledem. Azóta elsővonalas rajongó vagyok, és minden lehetőséget megragadok, hogy ehessem ezt a megunhatatlan finomságot. (Legutóbb egy elég érdekes újraértelemezéshez volt szerencsém.) Elérkezett hát az idő, hogy én is elkészítsem a saját verziómat!

Ugyan nem igazán vagyok a házhozszállítós hamburger híve, viszont nemrégiben a méltán híres gyulai No Silence Stúdióban dolgoztunk, aminek környékén konkrétan semmi sincs, így aztán csak a rendelés jöhet szóba, ha megéhezik az ember. Korábban még csak nem is hallottam a szóban forgó Hell Pizzáról, de Simi mester állítása szerint jó kajáik vannak, így gondoltam nagy vesztenivaló nincs. Pizzához most nem volt hangulatom így megpróbálkoztam a burgerrel.

Tavaly csináltam már ugyanebben a kategóriában egy tésztás egytálételt, most pedig ugyanezen a vonalon indultam el azzal a különbséggel, hogy a tésztát rizsre cseréltem fel. Csodát nem kell várni, viszont rendkívül gyorsan és egyszerűen lehet egy fincsi ebédet összedobni az alábbiak szerint.

Rögtön az elején tisztázzuk, a Shepherd's Pie, hanem Cottage Pie, és nézzétek el, hogy most nem bénázok inkább magyarosított fantázianevekkel. Alapvetően igazából a hús mibenléte dönti el, hogy mivel van dolgunk, de mivel a britek nagyon érzékenyek erre, gondoltam jobb tisztázni már a legelején. A Shepard's Pie darált bárányhúsból készül, míg az én címszereplőm darált marhából. Nemrég teljesen véletlenül futottam bele egy receptbe a neten és rögtön el is határoztam, én is elkészítem a saját kis verziómat. 

Régen alkottam már valamit az ázsiai konyha világában így aztán pont kapóra jött egy jó kis recept, amin végül elég sokat változtatva és egy igen eltérő végeredményt kapva született meg a szóban forgó egészen elképesztő ízkavalkád, amiből jelen esetben simán csinálhattam volna dupla adagot is, mert konkrétan lehetetlenség abbahagyni, annyira finom és addiktív!