Arról a végtelenségig lehetne vitázni, hogy milyen is az "igazi" gulyásleves, hiszen ahány ház annyi szokás, én jelen esetben tőlem talán kissé váratlan módon egy hagyományosabbnak mondható verziót készítettem el néhány talán szokatlan zöldség hozzáadásával, mivel az már a legelején irányelv volt, hogy minél színesebb, gazdagabb legyen az összeállítás. 

Még idén májusban alkottam meg egyik kedvenc desszert fogásomat, a mákos tejberizst, és maradva a mákos vonalon most meg is született a folytatás. Korábban már itt a blogon is szerepelt 1-2 sós tojásmuffin őrület (szalonnás-sajtos, kolbászos), de most ez az első alkalom, hogy egy édes kompozícióval rukkoltak elő. Mit is mondhatnék, várakozáson felüli első próbálkozás lett ez.

Nemrég én is beszámoltam minden fontos tudnivalóról a Hoppá! megnyitásával kapcsolatban, így abból most már csak érintőlegesen idéznék csupán. Szóval ahogy azt már minden bizonnyal sokan tudják, az Andrássy úton nyitott egy új éttermet a Bamba Marha csapata azzal a különbséggel, hogy ezúttal hamburgerek helyett magyaros ízek francia vonásokkal kerülnek a fő szerepbe. A helyszínt egyébként régi ismerősként üdvözöltem, hiszen a Puli helyén nyílt a Hoppá!, annak főbb vonásait megtartva, az akkori írásomban kiemelt ridegséget viszont örömmel nyugtáztam, hogy sikerült barátságossá tenni a belső kialakítás során. 

Múlt hónapban én is lelkesen számoltam be a Don Pepe satay csirkés pizza őrületéről, így aztán amikor megláttam, hogy novemberben egy jó kis tekercsként születik újjá a dolog, rögtön tudtam, hogy ezt mindenképp muszáj lesz megkóstolnom. Persze az überbrutális meatlover pizzát nem előzhette meg a sorban, de végül sikerült időt szakítanom a tekercs tesztelésére is, ráadásul a nemrégiben megújult békásmegyeri egységben, így aztán két legyet üthettem egy csapással.

Gyerekkori kedvenceim egyike a milánói/bolognai tésztafélék, amikkel én magam is operáltam már a blog története során párszor (vörösboros gombás / gyömbéres rakott ügy), viszont érdekes módon még soha nem volt szerencsém a húsgombócos verzióhoz, pedig ha valami, akkor ez a fajta megvalósulása a dolgoknak eléggé klasszikusnak mondható. Elég sokat morfondíroztam a mikénteken és hogyanokon, mire nekikezdtem a főzésnek. A végeredményről pedig elöljáróban annyit elmondhatok, hogy bár nem lett teljesen olyan, mint amilyenre számítottam, de ettől függetlenül is brutálisan finom és laktató tésztacsoda született, amivel még biztos fogok foglalkozni a jövőben is.