Már egy ideje itt pihent a konyhában egy üveg ajvár arra várva, hogy valami ínycsiklandozó fogás szülessen belőle. Régebben volt egy spéci bugerem, amiben én is előszeretettel használtam ajvárt, de valahogy egy összetett recept formájában nem igazán jutottam gondolatban tovább annál, mint hogy a sült húsokat kenegessem vele. Lényegében ez a recept se sokkal több az utolsó gondolatnál, ám összességében mégis egy igazán meglepő, egyszerű, de mégis nagyszerű étel született ajvárral a főszerepben! Az ezen a linken található recept adta egyébként az ötletet a saját művemhez, az eredeti receptet itt-ott megvariálva picit. 

A blog rendszeres olvasói számára már nem ismeretlen eredetű rajongásom az esztergomi híd túloldalán található Középkori Parasztétteremmel kapcsolatban, hiszen korábban már háromszor (#1, #2, #3) is sikerült rabul ejteniük nem csak a hely utolérhetetlen atmoszférájával és a felszolgálók fergeteges stílusával, de bizony az ételek brutális mennyiségével és minőségével, ízével is. Egy kis szlovák körtúra alkalmával már a kezdeti tervezéskor biztos pont volt egy megálló Párkányban, ahova szigorúan farkaséhesen érkeztünk.

A gyöngyösi Steakpalota egyfajta kultikus helynek számít a városban és nemrég új helyre is költözött, viszont mivel a régiben nem jártam, így azzal összehasonlítani nem tudom. A jelenlegi lokáció viszont egészen parádés, hiszen úgy van közel a városközponthoz, hogy közben mégis egy félreeső kis utcából nyílik, így aztán egy teljesen nyugodt, eldugott környezetben találjuk a kívülről és belülről is rendkívül letisztult, szimpatikus képet mutató éttermet. Kint két kis asztal van csupán, ami étkezéshez annyira nem alkalmas szerintem, inkább iszogatáshoz, így végül bent foglaltunk helyet.

A hűvösebb idő beköszöntével azonnal fellobbant bennem a krémlevesekkel kapcsolatos határtalan fanatizmusom és már rögtön az elején elhatároztam, hogy valami igazán különlegeset, ütőset szeretnék alkotni. Nagy kedvenceim és egyik fő specialitásom közé tartozik a sütőtökkrémleves, amit rendre el is készítek minden évben ilyenkor legalább egyszer. Most viszont még nem éreztem elérkezettnek az időt, így egy bár egy kisebb darab sütőtök sütésével indult a művelet, végül egy igencsak őrületes egyveleg lett a végeredmény.

A nemrégiben tett kis szlovák körtúra keretein belül az első megálló Besztercebánya volt, ahol a mesésen szép főtéren tett séta alkalmával azonnal megakadt a szemünk a szóban forgó egységen, aminél impozánsabb épületben, egész pontosan egy barbakánban kialakított éttermet nem nagyon láttam még. A szép időre való tekintettel a rendkívül hangulatos teraszon foglaltunk helyet. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt és ottlétünk alatt a személyzet végig nagyon segítőkésznek és kedvesnek bizonyult. Az étlapon a szlovák mellett angolul is fel volt tüntetve a választék és hát bizony igen szemrevaló ételek közül lehetett válogatni, én pedig gyorsan le is tettem a voksom a ház burgere mellett.