Az utóbbi időben eléggé felbátorodtam tésztakészítés fronton, így aztán gondoltam egy nagyot és a linzert szemeltem ki következő áldozatnak. Elolvastam pár receptet, amik alapján gyorsan leszűrtem a tanulságokat. Bár többnyire nagyon hasonló elkészítési metódusokat találtam, azért belefutottam pár sarkalatos különbségbe is a leírások között, én pedig hamar kialakítottam a saját kis verziómat szem előtt tartva a 3:2:1 aranyszabályt!
Mivel a legutóbbi, sütőtökös lapcsánka recepthez nem kellett felhasználnom az összes tököt, rögtön tudtam, hogy a maradékból valami jó kis finom desszertet akarok majd csinálni, amihez kapóra is jött egy jó kis egyszerű recept, amit a saját ízlésemnek megfelelően kicsit megvariálva most végre kipróbálhattam!
Nagy lapcsánka/tócsni rajongó vagyok, legutóbb tavaly nyáron csináltam egy elég menő tökös verziót, ami után itt volt az ideje, hogy a nagy kedvencemet, a sütőtököt is csatasorba állítsam. Ezúttal az ízesítés terén egy kicsit merészebb voltam és igyekeztem az egyik nagy specialitásomnak és örök kedvencemnek számító sütőtökkrémlevesnél használt fűszerekből minél többet felhasználni itt is.
A Don Pepe januári spéci tekercse után úgy gondoltam, hogy nem elégszem meg ennyivel és az ugyanazzal a vargányás szarvasraguval operáló extra pizzával is teszek egy próbát. A SZARVASVADÁSZ névre keresztelt összeállítást (2990.-) a békéscsabai étteremből rendeltem házhoz.
A házi tortilla receptem sikerén felbuzdulva egyértelmű volt számomra, hogy folytatnom kell felfedező utam a házi készítésű tészták és kenyerek világában, így aztán amikor megláttam a szóban forgó olasz specialitásról egy elég szimpi és egyszerű videót, már tudtam is, hogy ez lesz a következő állomás. Megnéztem pár másik receptleírást és videót is, úgyhogy azt elég egyértelműen leszűrtem, hogy ahogy az lenni szokott, ahány ház, annyi szokás, de én amúgy sem hiszek abban, hogy egy ételt csak egyféleképpen lehet elkészíteni, így aztán ez is csak egy verzió. Az én első próbálkozásom a témában.
