A házi tortilla receptem sikerén felbuzdulva egyértelmű volt számomra, hogy folytatnom kell felfedező utam a házi készítésű tészták és kenyerek világában, így aztán amikor megláttam a szóban forgó olasz specialitásról egy elég szimpi és egyszerű videót, már tudtam is, hogy ez lesz a következő állomás. Megnéztem pár másik receptleírást és videót is, úgyhogy azt elég egyértelműen leszűrtem, hogy ahogy az lenni szokott, ahány ház, annyi szokás, de én amúgy sem hiszek abban, hogy egy ételt csak egyféleképpen lehet elkészíteni, így aztán ez is csak egy verzió. Az én első próbálkozásom a témában.
Kezdésként egy vulkánra hasonlító objektumot formáztam 1kg lisztből és a közepébe öntöttem 3dl szobahőmérsékletű vizet, beleszórtam 3 tasak instant élesztőt (21g), 25g barnacukrot, 13g sót és elkezdtem összekeverni villával, miközben a szélekről fokozatosan sepertem a keverékemhez a lisztet. Már itt rögtön volt egy félelmem, mivel instant élesztőt sose használtam korábban, nyilván már ez szentségtörés lehet sokaknak, de gondoltam következetesen végigcsinálom a videóban látottakat. Illetve több helyen is olvastam, hogy sót sosem szabad közvetlenül az élesztőhöz adni, mivel én ezen a terepen abszolút lelkes kezdő vagyok, ezen a ponton is vakon követtem a receptvideót.
Ahogy kezdett szépen alakulni a tésztám és egyre fogyott a lisztrakásom, szép fokozatosan adagoltam hozzá még 3.2dl vizet, majd átváltottam kézzel gyúrásra, dagasztásra, ami kb. 5 percig tartott, közben folyamatosan liszteztem a felületet, amin dolgoztam, a végére pedig egy fantasztikus állagot vett fel a tésztagombócom. Ekkor egy belisztezett nagy fazékba dobtam, nedves konyharuhával letakarva radiátor mellé helyeztem és egy órán keresztül pihentettem, ami idő alatt brutálisan megnőtt a tészta! Ekkor újra átgyúrtam pár percig, kicsit kinyújtottam, majd egy alaposan kiolajozott tepsibe (40x30cm) helyeztem és a sarkokig elegyengettem és mind a 10 ujjammal kicsit összecsipkedtem, kisebb-nagyobb lyukakat képeztem a tésztámba. A pihentetési idő alatt fogtam egy fej fokhagymát (43g) és a gerezdeket csak egy kicsit megtörtem egy határozott csapással és némi olívaolajjal, 2-2 csipet sóval és őrölt fekete borssal, 1tk köménymaggal és 2tk provence-i fűszerkeverékkel is összekevertem majd ez a fantasztikus keveréket igyekeztem egyenletesen eloszlatni a tésztámon, főleg a fokhagyma gerezdeket próbáltam a lyukakba kicsit belenyomkodni. Kapott még az egész egy kis olívaolaj locsolást, majd egy újabb egy órás pihentetés következett.
220 fokra előmelegített sütőbe toltam 20 percre és közben valami egészen elképesztő illatfelhő vette át az uralmat az egész lakásban. A jelzett idő leteltével már nagyon szépen nézett ki a focaccia, ám az alja még egy picit puha volt, a videó szerint pedig annak is kopognia kellett volna. Ez amúgy nem tudom, mennyire sarkalatos kérdés, de én már nem bírtam magammal és vágtam egy csíkot, hogy megkóstoljam és egyáltalán nem éreztem nyersnek, be is faltam az egészet gyorsan, de azért még egy extra 10 percre visszatoltam a sütőbe biztos ami biztos. Ahhoz képest, hogy most először csináltam ilyet és az is lehet, hogy nem épp a legjobb receptleírást követve, azért a végeredmény elég menő lett így is. Akár önmagában is egy abbahagyhatatlan falatozni való, de természetesen remek köretül is szolgálhat, vagy további feltétekkel is lehet önmagában eszegetni ezt a szuper kis kenyérkét, ami nyilván frissen, még melegen az igazi szerintem.
