Szeretem és keresem a kihívásokat, ez már elég sokszor megmutatkozott itt a blogon is. Szerencsére van egy keresztlányom, aki mindig gondoskodik arról, hogy valami olyat süssek neki, amit én mindig is utáltam és magamtól sose készítettem volna el, haha. Ilyen volt tavaly a macaron, most pedig a brownie. Az előbbi végül nagy sikert aratott de én azóta se tudtam megszeretni, utóbbit pedig egy első tesztsütés után második alkalommal sikerült tökélyre fejlesztenem a kisasszony legnagyobb megelégedésére. Az igazat megvallva, nekem is annyira ízlett ez a spéci saját verzió, hogy biztos el fogom készíteni még máskor is a jövőben, hiszen egy eléggé villantós kis desszert különlegesség ez! 

Egy tálban felvertem 2 tojást (M), amit aztán 150g cukorral jó alaposan habosra kavartam. Ehhez kevertem hozzá 100g olvasztott étcsokit (85%) és 100g szintén olvasztott vajat (82%). Végül 2 banánt (350g) is hozzákevertem, amit előzetesen egy villával pépesítettem. Egy másik tálban 50g lisztet egy csipet sóval, 1tk sütőporral és 25g holland kakaóporral alaposan összekevertem, majd a két tál tartalmát egyesítettem. Sarkalatos pont, hogy ilyenkor még véletlenül se keverjük túl a masszát, tényleg csak addig keverjük-kavarjuk óvatosan, amíg a lisztes keverék teljesen bele nem olvad a csokis masszába. Ezután én egy sütőpapírral kibélelt kisebb jénai edénybe (20x15cm) öntöttem és elegyengettem a masszámat. Az a lényeg, hogy olyan méretű sütőedényt válasszunk, amiben azért magas tud maradni a szakanyag, nem terül el túlságosan, mert akkor nagyon lapos lesz a végeredmény.

180 fokra előmelegített sütőben (légkeverés nélkül) 25 perc alatt készre sütöttem, majd ezután várjuk meg, hogy teljesen kihűl, mielőtt felvágnánk. Megmondom őszintén, régen csalódtam ekkorát pozitívan az utóbbi időben. Nem tudom, vagy én nem ettem még jó brownie-t korábban, vagy tényleg nem tudom, de ez nekem iszonyatosan bejött! Persze lehet édesebbre is csinálni, de nekem pont ez volt a célom, hogy nem akartam egy gejl valamit csinálni, a banán pedig pont ad egy olyan kis csibészes pluszt az egészhez, ami megtöri a csoki egyeduralmát, de olyan formában, hogy közben egy magasabb szintre is emeli az egészet. Egyszerre habkönnyű az állag és ragacsos, miközben azért egy igencsak ütős és erőteljes ízvilág is jellemzi. Lehet hogy a végén mégis brownie fan leszek?