Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt kikísérleteztem egy eszméletlenül finom banános-mogyoróvajas zabszeletet, amit azóta többször is elkészítettem már, viszont itt volt az ideje, hogy valamit újítsak a receptúrán. A múltkori Bounty muffinon felbuzdulva most egy zabszelet formájában gondoltam újra a jól ismert csokit. 

Egy nagyobb tálban alaposan összekevertem minden hozzávalót és amíg a sütő elérte a megfelelő hőfokot (15 perc), addig állni hagytam és így kicsit meg tudta szívni magát a zabpehely. Egy kiolajozott tepsibe (22x26cm) öntöttem a szakanyagot és szépen elegyengettem. A 180 fokos sütőbe tolva 20 perc alatt el is készült a nagy mű, amit hagytam a tepsiben langyosra hűlni, majd egy vágódeszkára kiborítva vártam meg míg teljesen kihűl és csak ekkor szeleteltem fel. Azért kicsit izgulok mindig ilyenkor, hogy milyen is lesz a végeredmény, de ezúttal ismét egy rendkívül pozitív meglepetés ért, hiszen annyira nem is az ízvilágon izgultam, ami egyébként egészen parádés lett, viszont az állagra nagyon kíváncsi voltam. A múltkori zabszeletnél, illetve a szokásos állagnál ez egy jóval lazább, puhább textúrájú és éppen ezért veszélyesen abbahagyhatatlan finomság.