Ez a recept tényleg úgy született, hogy körbenéztem a hűtőben és a konyhaszekrényben és azt használtam, amit találtam. Ezúttal tényleg nagyon egyszerűre vettem a figurát, a végeredmény viszont egy ellenállhatatlanul finom tésztaétel lett. Egy kiváló kis recept ez például a rohanós hétköznapokra, illetve krónikus időhiányban szenvedőknek.

5 évvel ezelőtt már volt egy ilyen pizza a Don Pepe havi ajánlatai között és én akkor gyermeki lelkesedéssel rajongtam az összeállításért. Ugyan a mostani versenyző lényegében teljesen megegyezik a régivel, nagy nachos rajongóként nem hagyhattam ki az újrázást, főleg ennyi idő elteltével...

Lukács Laci neve nem csak a Tankcsapdából kell, hogy ismerős legyen, hiszen az underground zenei körön túl a gasztronómia egyik kiemelt fenegyereke is ő és a szegedi Borracho főispánja. Jó pár éve ismerjük egymást e két szegmens kapcsán és ugyan volt már szerencsém ámuldozni Laci főzőtudományán, de valahogy a hivatalos vizit mindeddig elmaradt. Külön érdekesség, hogy bár a hely tex-mex kínálata abszolút szerelem számomra, de a kínálatban szerdánként megjelenő rámen volt ezúttal látogatásom legfőbb húzóereje. Legutóbb 4 évvel ezelőtt Japánban életem legkomolyabb levesezéséhez (#1, #2) volt szerencsém, ami természetesen azonnal felülírt mindent, amit addig az ételről gondoltam, azóta pedig nem is igazán gondoltam rá, hogy idehaza próbálkozzak vele... 

A csirke és a rizs együttese egy igazi örök sláger, amit tényleg a végtelenségig lehet variálni, csupán a fantáziánk szab határt. Én most ugyan nem bonyolítottam túl a dolgokat, de az erőteljesen fűszerezett hagymalekvár és a vastag sajttakaró pont megadta azt a bizonyost pluszt, amitől közel sem lesz hétköznapi ez a fogás.

Hatalmas sütőtök rajongóként szinte folyamatosan jár az agyam, hogy miképpen tudnám újra és újra felhasználni ezt a fantasztikus alapanyagot valamilyen jó kis ételhez. Ezúttal desszert fronton állítottam középpontba, egyik legkedvesebb muffin receptemet alapul véve.