Akciós alaszkai tőkehalfilébe botlottam a boltban, amit persze azonnal muszáj volt a kosárba tennem és már gondolkoztam is, vajon mit kéne ebből csinálni. Hamar szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy valami jó kis ütős mártás és egy zöldséges rizses köret társaságában lesz a legjobb dolga ennek a halacskának. Először gondolkoztam azon, hogy a halat beleszeljem-e a mártásba és egyben készítsem el, de végül a külön sütés mellett döntöttem.

Ez a teszt jó példája annak, hogy ami késik, nem múlik, vagy éppenséggel jobb későn, mint soha! Sokan, sok mindent ajánlanak nekem, plusz ugye én is nyitott szemmel járok a világban és egyre csak gyűlnek a tesztelendő helyek és ételek, én pedig igyekszek sort keríteni mindenre előbb vagy utóbb. Jelen esetben egy cirka két és fél évvel ezelőtti Don Pepe pizzatesztem alkalmával érkezett az ajánlás egyik olvasómtól, hogy mindenképp ki kell próbálnom a szóban forgó chili con carne pizzát a másik nagynevű pizzériánál, a Pizza Fortenél. Az információt elraktároztam, majd a napokban meg is született az elhatározás és bepróbálkoztam a művel!

A múlt havi félresikerült tekercs és a botrányos hamburger után kissé nehezemre esett ismét a Don Pepétől rendelni, illetve nem kevés félelemmel keveredő szkeptikussággal vártam a tekercsem megérkezését. A havi újdonság igazából ezúttal kerül minden harsány őrületet, viszont messze áll a szürkeségtől is, hiszen azért elég szépen sikerült a legjobb hozzávalókat összeválogatni egy jó kis fullos tekercshez, amit most egész egyszerűen csak Don Pepe Tekercs névre kereszteltek. tortilla, cheddar sajtszósz, bacon-ös, kolbászos, hagymás, zöldséges tojásrántotta, paradicsom, csemegeuborka, jalapeno, rántott csirkemellcsíkok, füstölt mozzarella (2180.-)

Az érkezés utáni kissé szürreális de azért mindenképp pozitív élményként megmaradó nagy zabálást és a másnapi igencsak minimalista dürümözést követően a harmadik ízkaland az egyébként egy ideig Budapesten is működő Baydöner egységében történt, továbbra is Izmir központi sétálóutcáján. A szuper kedvesség itt is végigkísérte ittlétünket, egy üveg víz alapértelmezés szerint pedig a cég ajándéka volt kezdésként, ami mindenképp egy nemes gesztus.

Folytatódjon hát törökországi ízkalandozásaim bemutatója! Az első este igazán eseménydúsra sikerült, a másnapi kis kalandozást, városnézést követően csöppet megéhezve tértünk be az első utunkba kerülő kebaboshoz, ami Sakipağa DÖNEREVI névre hallgatott és elég erős kontrasztot mutatott a cigifüstös helyhez képest. Rendkívül egyszerű, letisztult külcsínnel és belsővel, minimalista választékkal. Kicsit utánaolvasva megtudtam, hogy a Sakipağa egy 1923-ban indult tejtermékekkel foglalkozó cég, és ennek a mondhatni szerelemgyermeke a Dönerevi névre keresztelt kebabozó.