A Don Pepénél nem kell szomszédba menni egy kis őrületért, de az ehavi extra pizza láttán megint sikerült lesokkolódnom. "Hát ez nem igaz már!" Hördültem fel elsőre. Hova lehet még az őrületeket fokozni??? Hot dog pizza? Mi van?!? Ráadásul nem is akármilyen a megvalósítás: a pizza szélébe van töltve a virsli. Na már ez egy nagyon erős kiindulási alap. Ezúttal a békéscsabai étteremből rendeltem egy péntek este, amikor a városban egyébként nagy átlagban másfél-két óra a várakozási idő rendelés esetén, jelen esetben pedig egy óra se telt el a futár érkezéséig. 

Egyik nagy kedvencem a burek, amit idehaza azért nem kapni minden sarkon, illetve ha valahol mégis találtam, nem sikerült azt a felemelő érzést átélnem, mint amikor Szerbiában járva hódoltam a burek iránti határtalan rajongásomnak. Egy jó ideje szemeztem a már lassan két éve megnyílt, Rákóczi út 59. alatt található (a Keleti és a Blaha között) kis szimpatikus pékséggel, ahova aztán a napokban sikerült ellátogatni, bízva egy jó élményben.

Az utóbbi időben eléggé rámentem az úgymond alapreceptek elkészítésére, eddigi elmaradások pótlására, ilyen volt legutóbb a töltött káposzta is nemrég és ilyen a most szóban forgó csülök is, amihez sokszor sokféle formában volt már szerencsém de én magam még sosem próbálkoztam az elkészítésével. Az igazat megvallva viszonylag kevés igazán maradandó élménnyel gazdagodtam eddigi teszteléseim során, így aztán én is némi félsszel, de persze nagy izgalmak és várakozások közepette vetettem bele magam a munkálatokba.

Nagy kedvenceim közé tartoznak a különböző tésztaételek, ehhez képest az utóbbi időben nem nagyon alkottam ebben a műfajban. A sajtos tészta is a nagy favoritok egyike, és hát bizony 1-2 aprósággal mindig lehet valamit csavarni, variálni rajta, hogy egyszerűségével és nagyszerűségével megunhatatlan maradjon az alap koncepció. Jelen esetben egy jó kis egybesütés jelentette az újítást.

Nagy rakott krumpli rajongó vagyok, amiről kétszer már itt a blogon is megemlékeztem 1-1 recepttel (#1, #2) és a Don Pepe serpenyős ételei közül ugyan még nem volt szerencsém a szóban forgó műhöz, de lényegében azonnal megelőlegeztem a frenetikus jelzőt, amikor megláttam, hogy ebben a hónapban a rétegelt, dupla tésztás pizza képében hozzák tető alá ezt az egészen morbid párosítást.