Nem is olyan régen alkottam már ebben műfajban egy egészen frenetikus egytálételt, ami tényleg annyira finom lett, hogy nem is kellett sokat várni a folytatásra. Most is ugyanazon az alapötleten indultam el, a sertésdagadót viszont lapockára cseréltem és bár a múltkori receptet irányadónak vettem, azért igyekeztem picit eltérni tőle, újítani itt-ott.

Elég keményen kezdi az évet a Don Pepe, hiszen a januári akciós szórólapján szereplő tételek mindegyike igen extrém és roppantul csábító! A töltött, rétegelt, dupla tésztás supreme pizzacsalád mindig garancia a totális katarzisra, amit már ezúttal is már első olvasatra előre lehetett borítékolni. Íme az újévi lencsés pizza (2990.-):
A felső réteget fokhagymás tejfölös-mustáros-tormás szósz, csülök, császárszalonna, koktélparadicsom, lilahagyma, kaliforniai paprika, füstölt mozzarella erősíti, fokhagymás tejfölös-mustáros-tormás szósszal, lencsével, csabai kolbásszal és füstölt mozzarellával töltve a középső szekciót.   

Érdekes a kapcsolatom a mákos gubával. Sokáig teljes tagadásban éltem, és mint később kiderült tévesen azt hangoztattam, hogy nem szeretem, pedig rá kellett jönnöm, valójában soha nem is ettem, vagy egyáltalán nem emlékeztem rá, mert amikor egy barátom anyukája elkészítette és megkóstoltam, az újdonság varázsa és a mennyei ízélmény kettőse olyan brutális K.O.-t adott, hogy azt a mai napig nem feledem. Azóta elsővonalas rajongó vagyok, és minden lehetőséget megragadok, hogy ehessem ezt a megunhatatlan finomságot. (Legutóbb egy elég érdekes újraértelemezéshez volt szerencsém.) Elérkezett hát az idő, hogy én is elkészítsem a saját verziómat!

Ugyan nem igazán vagyok a házhozszállítós hamburger híve, viszont nemrégiben a méltán híres gyulai No Silence Stúdióban dolgoztunk, aminek környékén konkrétan semmi sincs, így aztán csak a rendelés jöhet szóba, ha megéhezik az ember. Korábban még csak nem is hallottam a szóban forgó Hell Pizzáról, de Simi mester állítása szerint jó kajáik vannak, így gondoltam nagy vesztenivaló nincs. Pizzához most nem volt hangulatom így megpróbálkoztam a burgerrel.

Tavaly csináltam már ugyanebben a kategóriában egy tésztás egytálételt, most pedig ugyanezen a vonalon indultam el azzal a különbséggel, hogy a tésztát rizsre cseréltem fel. Csodát nem kell várni, viszont rendkívül gyorsan és egyszerűen lehet egy fincsi ebédet összedobni az alábbiak szerint.