Folytatódjon hát törökországi ízkalandozásaim bemutatója! Az első este igazán eseménydúsra sikerült, a másnapi kis kalandozást, városnézést követően csöppet megéhezve tértünk be az első utunkba kerülő kebaboshoz, ami Sakipağa DÖNEREVI névre hallgatott és elég erős kontrasztot mutatott a cigifüstös helyhez képest. Rendkívül egyszerű, letisztult külcsínnel és belsővel, minimalista választékkal. Kicsit utánaolvasva megtudtam, hogy a Sakipağa egy 1923-ban indult tejtermékekkel foglalkozó cég, és ennek a mondhatni szerelemgyermeke a Dönerevi névre keresztelt kebabozó.

Korábban már többször kifejtettem értetlenségemet azzal kapcsolatban, hogy mennyire furcsák a minőségi ingadozások a Don Pepénél, hiszen egy franchise lényege az lenne, hogy az adott étel, mindig, minden körülmények között ugyanolyan legyen. Persze apró eltérések lehetnek, sőt, még akár izgalmasnak is nevezhető, de amikor konkrét alapanyagok maradnak ki, vagy a megnevezetthez képest valami teljes mással próbálják hülyének nézni a kedves vendéget, arra egyszerűen nincs magyarázat. Pedig alapvetően én szeretem a Don Pepét és az ott kapható ételek, de az ilyen szintű hektikusság sajnos egyre inkább csorbítja lelkesedésemet. Jelen esetben a hónap extra burgerével jártam úgy (a Gépmadár utcai egységből rendelve), hogy eddigi Don Pepés teszteléseim abszolút negatív csúcspontja lett, annyira botrányos volt az egész! Szerintem épp elég az alábbi képre csak ránézni, de az szépen kivesézem, hogy mi is volt itt a baj!

Izgatottan vártam első törökországi látogatásomat, ami egész pontosan Izmir városában történt és bíztam benne, hogy sikerül majd egy jó kis autentikus kebabozóba is eljutnom a rövidke kintlétem alatt. Kívánságom hamar valóra vált, hiszen alig hogy lepakoltuk a cuccainkat, már vittek is a szervezők egy ilyen egységbe. Nem számítottam semmi csicsás helyre előzetesen, ennek tökéletesen meg is felelt az Alsancak Kebapcisi, sőt, egy kicsit  vadabb irányba is sikerült eltolódni, mivel nem kis meglepetésünkre átvághatatlan cigifüst állt az egész helyen és elég rendesen jött a huzat is végig, ahol ültünk. Mindennek ellenére elég hamar sikerült átszellemülni és kíváncsian vártam milyen ízélményekkel fogok gazdagodni.

A havonta megújuló tekercsek nagy kedvenceim közé tartoznak a Don Pepe kínálatában de sajnos már korábban is előfordult 1-2 alkalommal, hogy az ígéretes elképzelés a konyhában végül félresiklott. Sajnos jelen esetben is ez történt, pedig nagyon jól hangzott az 5-féle sajttal felszerelt csirkés tekercs, amit ezúttal a békéscsabai egységből rendeltem. Tortilla, cheddar sajtszósz, jégsaláta, paradicsom, jalapeno, csemege uborka, rostonsült csirkemell csíkok, bacon, mozzarella, trappista, márványsajt, füstölt mozzarella (2180.-)

Nem is olyan régen alkottam már ebben műfajban egy egészen frenetikus egytálételt, ami tényleg annyira finom lett, hogy nem is kellett sokat várni a folytatásra. Most is ugyanazon az alapötleten indultam el, a sertésdagadót viszont lapockára cseréltem és bár a múltkori receptet irányadónak vettem, azért igyekeztem picit eltérni tőle, újítani itt-ott.