A Fish & Chips nem egy túl bonyolult étel, de valahogy mégsem annyira evidens, hogy bárhol és bármikor ehet egy igazán jót az ember. Annak idején több helyen is próbálkoztam Angliában, ahol szintén elég nagy a szórás minőség tekintetében. Aztán tavaly a londoni koncertünk előtt egy klasszikus piaci, díjnyertes és tényleg elég menő alkotáshoz volt szerencsém, de mindeddig én magam még sosem próbálkoztam az elkészítésével. Aztán idén egy kissé felemás budapesti élmény után úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy megszülessen az első saját alkotásom a műfajban. 

Ezerrel dübörög nagy kedvencem, a medvehagyma szezonja, így aztán a legutóbbi, mesébe illően finom tekercsek után most arra gondoltam, hogy a jó öreg túrós csuszával házasítom össze ezt a zöld finomságot.

A blog rendszeres olvasói jól tudják már, hogy nagy medvehagyma rajongó vagyok. Négy évvel ezelőtt csináltam már medvehagymás csigákat, akkor egy kicsit megúszós verzióban, bolti leveles tésztát használva. Nem siettem el a dolgot, de mivel utóbbi időben nagyon kiképeztem magam saját tésztás csigák terén, egyértelmű döntésnek bizonyult, hogy ezzel a recepttel nyitom meg a medvehagyma szezont!

A máltai kalandozásaimhoz hasonlóan a ciprusi út előtt is lelkesen felkészültem látnivalókból és gasztro helyekből egyaránt. Helyi alap sörökből a KEO és a LEON, amit kb mindenhol lehet kapni, két nagy múltú italról van szó, egyébként meglepően jól teljesített mindkettő. Mármint nyilván nagy csodát nem kell várni egyiktől se, viszont szerencsére távol állnak a rossztól is. Ilyen igazi könnyed, jól csúszó ital mindkettő, ami nagy melegben jól tud esni bármikor az embernek. 

Mondhatni a véletlen szülte ezt a burgerezést, hiszen az egészen elképesztő Savino Rock Barban sörözgetve jött az ötlet, hogy mivel annyira jó a hely, kár is lenne máshova menni, viszont tök jó lenne ha lehetne valamit harapni is. Hamar pont került a dolog végére, hiszen a szomszédos Pikla street food hellyel együttműködve lehet a kocsmába rendelni az étlapról.