Csiga fanatizmusom egy egészen elképesztő szalonnás-fahéjas csigával indult anno, amit aztán tavaly egy szintén elképesztő vaníliás-áfonyás finomság és egy almás-fahéjas őrület követett, nemrég pedig egy sütőtökös-fahéjas finomsággal emeltem új szintre csigakészítési tudományomat. Ezúttal túróval a főszerepben készítettem újabb függőséget okozó pihe-puha tekercseket.
A legutóbbi igen jól sikerült sertés curry elkészítése után már rögtön kitaláltam, hogy hasonló vizeken evezve, egy korábbi szintén sikeres pacal receptemmel összeházasítva egy ázsiai ízvilágú pacalt fogok készíteni.
Egy mennyei áfonyás banánkenyér, egy karácsonyi hangulatú sütőtökkenyér és egy csábítóan finom kakaós cukkinikenyér után itt egy újabb variáns, ezúttal almával a főszerepben, a végeredményt pedig csukott szemmel kóstolva akár azt is hiheti az ember, hogy élete legfinomabb almás pitéjét eszi éppen.
Még valamikor nyár végén mentettem el egy cikket, ami szerint "az egész internet odavan a karamellizált hagymás tésztáért". Mivel nagy tésztarajongó vagyok és a karamellizált hagyma is nagy favorit nálam, úgy voltam vele, én is megalkotom a saját verziómat. Persze elég sok verzióba bele lehet futni a neten az egészen egyszerűtől az elég rendesen felturbózott variánsig. Én valahol a középutat igyekeztem belőni előzetesen.
Annak idején minden egy eléggé extrém szalonnás-fahéjas csigával kezdődött, amit aztán tavaly egy szintén remekbe szabott almás-fahéjas tekercs követett. Ezúttal a nagy kedvencemnek számító sütőtököt tettem meg főszereplőnek, a végeredmény pedig egy minden képzeletet felülmúló pihe-puha finomság lett.
